Hogy is működnek ezek a párzási harc kapcsán?
Ugyebár tudjuk, hogy a párzási időszakban sok állatfajnál a hímek konfliktusba keveredhetnek egymással a szaporodás jogáért.
Egy konfliktusból az egyik példány kerül ki győztesként, viszont mivel egy ilyen közösségben jobb esetben több hím is van kettőnél, a többivel mi a helyzet? Lehetőség szerint minél több hím harcol egymással, minél több "kombináció" eredménye, hogy ki a győztes(ek, mert végül több hímnek is lehet joga a szaporodáshoz)?
Ha a végén csak egy hím lesz az abszolút győztes mind fölött, és csak elviekben neki lenne joga szaporodni, a többi hím sunyiban még így is szaporodhat a tudta nélkül? Meg ott van az is, hogy ha minél kevesebb hím kapja meg ezt a jogot, az adott közösség genetikai diverzitása így kisebb lesz, nem? Olvastam azt is, hogy a párzási harcok inkább akkor fordulnak elő, ha a nőstények száma viszonylag limitált, így viszont még kevesebb értelmét látom annak, hogyha csak kevés hím szaporodik.
Ezek lennének tehát azok, amik a téma kapcsán nekem homályosak.
Életmódot, állatfajokat tekintve ez ennél jóval bonyolultabb, nincs rá "egy törvény" hogy minden csapatban elő állatnál így vagy úgy működik.
Szóval beszéljünk általánosságban.
A rendszer úgy néz ki, hogy van egy alapvető hierarchia, ami folyamatosan alakul az egyedek között, ez alapján dől el, hogy kinek jut a dúsabb legelő például. Ha valaki unja a helyét összeverekedhet a felette állóval, de alapvetően erre nem kerül sor, mert az erőviszonyok adottak, ritkán torkollik tényleges verekedésbe a rangsorkérdés. (Legtöbbször testbeszéddel, más kommunikációval rendeződik a dolog, a nagyobb kutya helyreteszi a kisebbet, mert mindkét állatnak nagy energiába kerülne a harc.)
Párzáskor azért jóval nagyobb a tét, az örökítésről szól a dolog, ami annyira fontos, hogy sok hím ilyenkor lefogy, mert minden erejét ebbe fekteti.
Alapvetően minden állatban van egy "önzőség", ami később altruizmusként is felfogható. Röviden: az ÉN génem öröklődjön (ezért vannak olyan fajok, ahol a nőstények között is harc folyik a vemhesülesert), az ÉN utódaim maradjanak fent (ez az altruizmus, utódgondozásos rész). Ezért verekednek, aki nem tudja örökíteni a génjeit, az egyenlő a sikertelenséggel.
A szelekció arra megy, hogy ki a legerősebb, legratermettebb, értelemszerűen annak a génjeit kell továbbvinni.
A diverzitás lecsökkenése csak a szigetpopulációkra jellemző, ahol nincs átjárás a csordák között, a harc pedig pont erre jó, hogy idegen, új hímek is átvehetik a csordában élő anyákat. Közben a legyőzött, vagy sikertelen hímek elhagyják a csoportot és új után kutatnak addig, amíg le nem tudják győzni az ottani "alfa-himet".
Tulajdonképpen ez az egyik legjobb módja a fajon belüli diverzitás megtartásának, hogy a hímek folyamatos vándorlásra kényszerítik. Pont akkor lenne homogenizálódás, ha adott populációban mindig ugyanazok a hímek és nőstények szaporodnának egymással, max X évi forgatással.
Ne feledjük, hogy a nőstények között nagy a diverzitás, ők csak 1-2 utódot tudnak létrehozni egy időszakban, míg egy hímen akár 10-20 borjú/csikó is múlik.
Ettől eltekintve igen, vannak olyan egyedek, akik a harc kimenetelétől eltekintve mégis beprobalkoznak. Általában a nőstények nem is engedik őket magukra, vagy maga az alfa akadályozza meg a párosodást, ha még időben odaér.
Ja, és a körmérkőzések nincsenek feljegyezve, mindenki bunyózik akivel csak akar, de általánosságban az omegák sosem kezdenek ki az alfákkal, azzal inkább csak a béták, gammák próbálkoznak - már ha így érthető mit akarok mondani.
Ezért van az, hogy a legtöbb ivarérett fiatal egyedet el is kergeti a csorda, hiszen még közel sincs azon a szinten, ahol lenne értelme kihivnia a főnököt. A többit lásd az előző válaszomban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!