Ha egy pók hálója roncsolódik, képes arra hogy kipótolja/megjavítsa? Vagy nem törődve vele él tovább rajta, esetleg újat készít?

Plusz egy szavazat arra, hogy gyakran kijavítja...

Nem ilyen primitív algoritmus vezérelte lények ám, mint néhány hozzászólásban azt leírják.

Nálam sok a pók, közel 50 évem alatt pedig pókot megfigyelni is volt épp elég alkalmam. Mindenféle kombót elő szoktak adni. Javít/otthagy/újat készít picit arrébb, stb.. Ha lepókhálózol utána, akkor vagy ugyanoda teszi vissza, vagy odébb. Sőt, vannak kifejezetten helykedvelő állatok is. Ezeknél 5..6 alkalommal is le kell utána pókhálózni egy napon belül, hogy odébb költözzenek és ne korábbi helyükre építsék vissza a leszedett hálóikat.

Volt, hogy a seprűvel (nem szándékosan) a sarokban megsértettem a hálót. A fő tartóhúr nem sérült, csak a legkülső 2..3 oldalsó összekötője szakadt el. Ahogy nyugalom lett, 2..3 perccel később már ment és szőtte szelektíven újra a hiányzó fonalakat.

Ez főleg akkor fordul elő, mikor kicsi a helye. Pl. az adott környezeten több pók kénytelen osztozni. Gyakran nem mehet arrébb, mert a szomszéd visszakergeti - ez is gyakori. :)

Láttam olyat is, hogy nagyobb tiszai szúnyog megszaggatta harc közben a hálóját. Azt is mindig gondosan javította.

Nem is lehetne másképpen, mert minden kaja után nem építhet a szerencsétlen órákon keresztül űrhajóst és akrobatát megszégyenítő mozdulatokkal egy vadi új hálót. Napokig rájárnak a konzerv, bebábozott kajára, neki az az éléskamra is, aminek komoly értéke van.

Keresztes póknál gyakorta kifejezetten öreg hálókat látni, ami tele van a bepólyált zsákmányok maradványaival, miközben 1..2 légy, muslica, -esetenként darázs, lepke- épp 10..20 percen keresztül a hálót szaggatva harcol az életéért. Láttam ilyenből félórán keresztül tartó csatákat is, zömében ezeknél is a pók szokott nyerni.

A kisebb testű kaszás pókok másképp gondolkodnak. Ők hajlamosabbak mindent beszőni és "majdcsak bejön az egyik" alapon közelíteni a kérdéshez. Ilyenkor érdekes, szabálytalan hálószerkezetek jönnek létre, mivel a sok hálót úgy figyelik meg paralel, hogy "húzós csengőket" éítenek ki. Vagyis a különálló hálókat jelzőfonalakkal kötik össze, majd beülnek a központba és onnan várják a kapást. Nagyon érdekes, hogy az első pillanattól kezdve pontosan tudnak tájékozódni! Vagyis a teljes háló valamilyen leképezett, vektoros térképének meg kell lenni ideghálózatukban, hogy tervezni tudják az optimális támadást a kaja felé. Vagy a rezgések irányát követik, de az sokszor nem ad egyértelmű jelet. A pókok viszont mégis szinte mindig a legrövidebb úton érik el céljukat. Majd figyeljétek csak meg, mert rendkívül érdekes!

Tehát harc a kajával gyakran szokott lenni és leginkább az ebből adódó szükséges karbantartó javítások. Számtalan esetben figyeltem meg, hogy az áldozat beragad a hálóba, de addig tépkedi, rángatja, míg elkezd kiszabadulni. A pók nagyon ügyesen figyeli a rezgéseket. Ha az áldozat eltép pár fonalat, akkor hirtelen odarohan, megszúrja amitől az legyengül, belassul. Belső szervei kezdenek feloldódni és a pók számára emészthetővé válni. Utána mindig elszalad az áldozattól, hagyja azt békésen kiszenvedni. De van, hogy az áldozat csak addig vergődik, hogy ismét kezd kiszabadulni a hálóból. Ilyenkor visszaszalad, szurkál rajta de fene óvatosan, meg dobál rá újabb köteleket, esetenként macska ügyességgel elkezdi két lábbal motollaként pörgetni a zsákmányt. Alaposan bebábozza, mint valami fonóipari szaki körbetekeri azt, néha a hálón stoppol munka közben egy minimálisat. De nagyjavítást csak akkor végez, ha teljes nyugalom van. Nincs mozgó tárgy a hálójában, nincs erős környezeti hangrezgés és a levegő se mozog, esőcseppek se érik a hálót. Láttam már a neten olyan természetfotót is, ahol harmatcsepp van a hálón és a pók éppen foltozza művét: A legkülső egyik pálcán dolgozik, a sérült korábbi fonallal tekeri össze az újat.

Azért a "nem javítósok" védelmében legyen mondva, hogy valóban nem mindig javítanak, gyakran beszövi a fél szobát a pók, mire egy stabilnál megállapodik. Még csak tönkre se kell a réginek mennie. Szerintem ennek az lehet az oka, hogy menet közben rájön a rosszabb és jobb helyekre. Ha a huzat folyton téves riasztásokat okoz, szálló por éri, ami a "ragadósságot" elrontja, esetleg más pókok gyakorta zaklatják a környéken, konyhai forró gőz, miegymás éri, vagy állat/ember tevékenysége miatt rendszeresen tönkremegy a munkája. Nyilván azt a hálót nem fogja sajnálni és sérülés esetén foltozgatni. Inkább kísérletezik tovább, egy kicsit odébb.

Ez lehet annak a megfigyelésnek is az oka, ha egy pókot a szövés közben megzavarsz, valóban sokszor arrébb megy és új hálót kezd. Ez azonban nem biológiai alkalmatlanság miatt van. Érthető okból az adott hely ellenséges, veszélyes környezetnek bizonyult.

A biológiában meg ritka a selejtes szoftver, volt elég idő rá, hogy tökéletesedjen. A véges erőforrásokkal általában takarékoskodni szoktak a fajok és a háló több órás szövögetés, a himbálódzások, állandó megerőltető izommunka pont ilyen, véges erőforrás...

És ha nem hiszitek, oda kell menni egy aktív pókhálóhoz és egy golyóstoll segítségével elszakítani a legkülső pálca-fonalát, majd hátrahúzódva rászánni azt az 5...30 percet a megfigyelésre, ahogy bizony ki is javítja a kis koma. Tudom, hogy a könyv és a google divatosabb, de amit lehet, azt inkább saját szemünkkel tapasztaljunk meg. :)

Amúgy érdekesebb lehet a dolog, ha az átlós fő húrok egyike vagy több ilyen megsérül! Magának a hálónak a ragacsos szálai tapadhatnak ekkor úgy össze, hogy a javítás bonyolultabb, gyakran teljesen lehetetlen lenne, így könnyebb egy teljesen újat készítenie.

Ezért lehetnek a félreértések. Egyszerű 2 elágazásos algoritmusra akarják leegyszerűsíteni a háló készítését, holott sokkal összetettebb és javarészt ismeretlen feltételek mentén történik a valódi döntéshozatal. Ennek inkább a kis számú megfigyelés lehet az oka, ettől születtek ellentmondó bejegyzések. Ugye, milyen érdekes,hogy egy kis vacak pók mire nem képes... :)

15-ös, ezen behasaltam. Nagyon jó észrevétel! :))

Fogyasztói társadalomban élő, ipari szeméten elhízott, rovarirtón mutálódott, tisztes bogarat már nem is látó génhibás fogyasztói pókokat figyelt meg a tankönyvíró, amiből ezt a következtetést levonta. Remélhetőleg ha Nobel díjra nem is, de legalább egy PhD kisdoktori fokozatra futotta a szerzőnek művéből, bár lehet, hogy heveny pókfóbiája miatt a híres "angol tudósok megállapították" c. lexikonból ollózta a pókokkal kapcsolatos részeket össze... :)

Kérdező, szerintem is megnyerted a fogadást, de mint láthatod, sajnos a fogyasztói társadalomban nem lehet érvényt szerezni igazadnak, legközelebb csak abban fogadj, amit tudományos könyvek hivatkozásainak google-ban kereshető felsorolásával gépiesen igazolhatsz. A saját szemmel történő megfigyelés és a valóság ebben a világban nem számít vita érvnek. - Lásd, az iskolai oktatást...