Lehet hogy ágyi poloska?

Nyugodtan menj csak, hatha jobban elterjeszted az egesz hazban, ahelyett, hogy most, amikor meg idoben vagy, irtot hivnal. Nem te irtod oket, hanem szakembert hivsz, mert csak az hasznal.

Ha elszaporodnak, rohadt nehez toluk megszabadulni es k...rva sok penzbe fog kerulni.

Szerintem nem jo otlet a szonyeg ala soporni a problemat, de te tudod.

Igazuk van az előttem szóloknak. Annyival kiegészíteném, hogy te is átviheted őket a másik szobába. És gondolom akkor soha senkit nem fogsz magadhoz hívni, mert tisztában vagy vele, hogy így más is elkaphatja tőled igaz?

Jobb rovarírtót hívni és megszabadulni tőlük.

Ezek rohadt szívós kis dögök ám.

Mellesleg minden témával foglalkozó oldal és cikk azzal kezdi, hogy ne költözz le az ágyról, ne költözz át a másik szobába, mert mennek utánad, és akkor aztán soha az életben nem irtod ki őket.

Egyébként hivatalos álláspont szerint akár fél évig is elvegetálnak kaja nélkül (ezért kell minden hőnek és irtószernek nem kitehető cuccot legalább fél évre bezsákolni irtásnál), nem hivatalosan nekünk mesélte a szaki, hogy szakmai fórumon külföldön látott olyan példányokat, amiket ~2 éve tartottak elzárva táplálék nélkül, és még nem döglöttek meg...

Szóval semmiképp sem megoldás a másik szoba, hidd el nekem. Mi elkövettük azt a hibát anno, hogy nem foglalkoztunk vele, el lett hessegetve, hogy úgyse az. Találtam egy felnőtt döglött bogarat, jesszusom, szerintem ez az. Á, biztos nem az, hülye vagyok, honnan lenne poloskánk. Ok. Egy-másfél hónappal később nagyon enni kezdtek, de csak engem. Nyomukat még nem láttuk. Ekcémás is vagyok telente, ez biztos csak kiütés, stimmel a folt és a viszketés is. Egyre több csípés, láttam icicpici fekete pöttyöket eltűnni a párnámon egyszer hajnalban (utólag tudom, hogy bébibogarakat, de mivel macskáink vannak, minden IS szöszös az ágyban meg máshol is, elhessegettem, biztos csak káprázott a szemem, szöszt láttam, stb.)

Egy-két hónap alatt engem úgy szétzabáltak, hogy nem mertem rövidujjút felvenni, de páromat még akkor sem ették, és rajtam sem a tipikus helyeken voltak a csípések (főleg karon, kézfejen, de derékon, háton, stb nem). Szóval tuti nem az, hiszen akkor nem csak engem enne. Vagy akkor biztos a munkahelyen csípett meg valami.

Mire elkezdtük a nyomaikat látni, amiket tipikusnak írnak - kakipöttyök a lepedőn, falon, majd konkrét állatok - annyira fertőzöttek voltunk, hogy leírni se lehet. Ráadásul ez a legvadabb covidiőszakra esett, az első nagy lezárásokkor, mikor még szakit hívni se tudtunk rögtön.

Jöttek a taktikák. Másznak a sötétben - hagyjuk égve a villanyt. Pár napig működött, aztán jöttek világosban is. Akkor én költözzek le a földre vendégágyra, párom marad az ágyon, ő nem érzi a csípéseket. Pár napig működött, jöttek utánam. Kimostunk mindent 60 fokon, porszívóztuk, vegyszereztük az ágyat, semmit nem ért. Ja de, az egyik párnában találtunk egy fészket, hóttfekete volt a steppelés, ment a kukába.

Aztán persze addigra páromat is csípték. A vége felé ketten aludtunk ülve, díszkivilágításban a földön egy vékony szivacson, hogy lássuk, ha másznak. A fal az ágy mögött úgy nézett ki, mint ami penészpöttyös. Másztak a lakás túlvégében az íróasztalnál (ahol semmi olyan felület nincs, amit szeretnek!), a plafonon, a szekrény tetején, a műanyag képkereten. A konyhában. A fürdőszobában. A macska vizestáljában!!! Olyan is volt, hogy a buszon vettem észre, hogy ott ül a pulcsim korcán egy. Azt hittem, ott helyben elsüllyedek, bár senki nem látta (de ki tudja, nem-e fertőztem át bárkit...).

Volt olyan, hogy hulla fáradtan ültem és bőgtem a szoba közepén a díszkivilágításban, aludni nem lehet, élni nem lehet, megszabadulni nem lehet, elköltözni felesleges, nekem pedig nem hitt senki, mikor az első bogarat láttam.

Decemberben volt az a bizonyos első döglött, ami biztos nem az, mert nincs csípés, nincs nyoma. Nagyjából február végén lett biztos, hogy baj van. Valamikor április közepére tudtunk irtót kihívni végül (és májusban a második kör).

Hozzáteszem, azt mondták, hogy már elsőre elkezdenek hullani, a második kör a peték miatt kell - a mieink csak megvadultak és még jobban csíptek...

Ennek több mint két éve. Lekopogom, megszabadultunk tőlük, nem kellett a garanciális harmadik irtás. De minden szösz, minden csípés, minden kósza viszketés megrémít azóta is. Most is itt vakarózom, miközben írom. :D Ha valami megcsíp itthon, ráparázok, ha csiklandoz éjszaka valami, azonnal ugrom. Vannak olyan cuccaink, amik a mai napig bezsákolva vannak, mert nem mertem kipakolni. A csípéshegek egy része azóta is látszik halványan.

Ne akarj így járni. Testileg és lelkileg is megterhelő. Inkább menjenek ki terepet felmérni feleslegesen, és menjen a kukába a 10-15ezres kiszállási díj, minthogy elszaporodjanak.

#11 Nem halnak éhen. Ahogy mások is írták, megtalálnak a lakásnak akármelyik pontján, csak rosszabb lesz, ha halogatod.

Nálam tavaly volt. Először csak a csípések, azokkal nem foglalkoztam, biztos szúnyog. Aztán láttam néhány példányt a falon, ágyban. Még azzal sem foglalkoztam, á, nyár van, bejött valami bogár az ablakon, na és. Aztán amikor a sokadik este is bogarat találtam az ágyban, gyanús lett a dolog. Felemeltem a matracot és ott hemzsegtek alatta, akkor esett le, mi is ez. Naivan először próbálkoztunk önerőből kiirtani őket. Irtószer, ágyneműk kimosása magas hőfokon, fertőtlenítés stb. A számuk mintha csökkent volna, de nem tűntek el, sőt már a lakás több pontján is találtunk időnként, az írósztalnál, a fürdőszobában, a másik szobában stb. Be kellett látni, hogy szakember kell. Szerencsére egy irtás után teljesen eltűntek, a második már nem kellett.

Szóval ne bagatellizálj, ha gyanús a helyzet, inkább hívj szakembert, mert ha elszaporodnak, rohadt nagy macera.

Nálunk két hónapja tart egy remalom és már idegroncs vagyok. A kisfiam egy két éjjel alatt kegyetlenül tele lett ilyen csipes kiütés felekkel már borzasztó mennyi orvos vérvétel mindenhol voltunk tényleg remalom. Naponta szedtem szét a szobáját agyi poloska után kutatva, ment másik agyba és az apja aludt az ovében egy hétig. Tiszta veres szervakart volt minden keze lába. Aztán végen már a feje is viszketett hámlott. egy szép nap megcsípte egy pók duplajara dagadt a feje és az ambulancián elküldtek kórházba borgyogyaszhoz na és az mondta hogy ez egy túlérzékenység rovar csípésre lehet szúnyog, nem valószínű h agyi poloska mert azóta sem csípte szét semmi na és amikor ez kezdődött rengeteget volt kinn nálunk szúnyog és szobájában is estenként hallottam neha mikor altattam. És hogy ezeknek viszkető amúgy hólyag akármiknek nagy részé nem csipes vagy lehet már egyik sem hanem kiütés a csipes miatt...igazabol nem tudni mennyi belőle a kiütés és mennyi a csipes. De ez hónapon mire magától elmúlik antihisztamin mellett is ahogy megcsípte az udvaron egy szúnyog újra fellángolt. Na most egyik reggelre az én hátamon lett egy órási nagyok viszkető csipes...persze lehet csak pók. Egyetlen csipes van de nagyon viselt és nagy.

De én már annyira paranoias lettem hogy két hónapja ez van a fiammal bár új ilyen sok csipes nem lett rajta vagy 5 hete már csak olyan ami az udvaron keletkezz egy csipes és szúnyog. Ha agyi poloska lett volna két hónap alatt már elszaporodott volna nagyon És lenne rajtunk csipes rendszeresen?

A végen már ilyen poloska fogo ragasztó szalaggal körbe tettem a fiam egész agyat a padlón és az agya lábait és a matraca szelet korbe. Előtte persze meg az agykeretet és matracot is izekre szedtem. De már tényleg annyira rettegek hogy éjjelente nem tudok aludni sokszor mert így érzem biztos mászik rajtam valami, pláne mióta lett ez a nagy csipes a hátamon most. Azt sem tudom a poloska mindig többet csip ?