Egy olyan kérdéssal fordulok felétek, hogy papagájt szeretnék vásárolni viszont nem tudom eldönteni melyik legyen. Tudnátok segíteni ebben?

Első vagyok: meg a pennant, a nimfa, a bourk, az énekes és az ékes is jó "társmadár"!!! Alexandra papagáj is, meg a kecskepapagáj is!

Az előző válaszomba és ebbe a válaszba szereplő fajokat azért írtam, mert ezekkel a fajokkal ezek a többéves tapasztalataim vannak.

De a törpék agresszívek, a csípésük meg kb. a legfájdalmasabb a kis- és közepes testű díszmadarak közt. Haverom ujja miattuk tört el. A többi itt említett faj csípését pedig-legalábbis az én tapasztalataim szerint-kb. meg se érzi az ember.

Inkább nimfát válassz, vagy hullámost, esetleg kecskét, bár a kecskepapagájok meg tudnak szelídülni, de nem a legbarátságosabbak. A rozellákkal, pennantokkal ugyanez a helyzet, de őket is meg lehet nevelni, hogy kedves, bújós madár váljon belőlük. Az énekes papagáj, és az ékes fűpapagáj aránylag könnyen tartható(és nehezebben beszerezhető), ráadásul barátságosabb is, mint az ebbe a válaszba fentebb említett papagájfélék. jó hangutánzó, nekem volt azokból mindegyik, amik az első kettő válaszba szerepeltek. Kissanyim is volt, egyszer sárga, egyszer zöld, de őket eléggé öregen kaptam(kb. 26-28 évesek voltak), így csak tizenvalahány évet voltak velem, mert ugyanis haveromtól tudom, hogy 40 évig él egy kissándor papagáj. Szépek, jól utánozzák a beszédet és az egyéb hangokat, és intelligensek is, azaz sok-sok trükköt tudnak megtanulni. Egyik pl. nekem csettintésre szaltózott, ha forogtam pedig a madár is forgott. A másiknak nem tanítottuk ezeket, csak "beszélni", de azt is csak egy év alatt sajátította el.

Volt barátpapagájom is, egy fehér színű, őróla is csak azt tudom mondani, mint a kissándorról, de neki van néhány rossz tulajdonsága is. Pl. szanaszéjjel rágcsálja a szekrények szélét, és az idegeneket se bírja elviselni(nemtetszését hangos visítással jelzi, így jobb kimenni a szobából arra az időre, míg nálunk van a vendég). Beszédutánzásba persze nagyon jó, mit a kissándor, de a sanyi nem annyira zajos(sokkal halkabban csiripel), mint a barát...

Volt hullámosom is, nagyon sok volt, meg nimfa is. Velük kapcsolatba azt tudom mondani, hogy a hullámos papagáj és a nimfapapagáj könnyen tartható, nem zajos(hangjuk halk csipogás, kb. annyi hangerővel, mint egy cinege). (Aki egy nimfát is hangosnak talál, azoknak azt a tanácsot adom, hogy akkor menjen el egy arapapagáj-tartóhoz... Na ha a nimfapapagáj hangos, akkor egy ara micsoda???)

Nekem most nimfám van, sok volt már nekem, könnyen megszelídül(kb. 1-2 hét leforgása alatt), ezt követően kézből eszik, vállra száll, nyakát vakargatásra tartja. "Beszélni" egyiket se tanítottam, idővel mindegyik magától kezdte el.

Nagyon tudom ajánlani a nimfát, és téves hiedelem, hogy "madarat nem tartunk egyedül, kell neki fajtárs, anélkül tollat tép, majd elpusztul". Nekem egyiknek se volt baja a magányos tartástól, mert nem volt egyedül egy se:velem volt, én meg a nap nagy részében otthon vagyok, Ha meg éppen mégse, a családom összes többi tagja otthon van, ugyanis 20 tagú családba élek. Hááát... 20 emberből mindig legalább 5-10 otthon van...

Na bye-bye, kérdező, remélem, hasznos volt a válasz.

A többiektől pedig várom a negatív, b nkó és sz rkavaró kommenteket. :):):):)

Előzőnek: nem tartunk társas állatot egyedül!!! A madarak pedig nagyon azok!!! Mindegyik. Az összes fajta.

Kérdezőnek: Jobb, ha NEM CSAK EGYET szerzel be, hanem mindjárt 2-t; mert ha sok lesz egyszercsak hirtelen a túlóra, v új munkahelyre kerülsz, akk akár meg is csonkíthatja magát a szegény pára... Kell ez neked, kérdező???

A szelídséget és a hangutánzást meg nem befolyásolja a párba tartás, sőt még jobb is lehetnek ezek a dolgok a páros tartással.

Ezt én két hullámos büszke tulajaként mondom. Van egy zöld tojóm és egy kék hímem, szelídek, hangokat és beszédet utánoznak.