Az új év elején meghalt a papagájom. Mikor lesz jobb?

Borzalmasan hiányzik. Napról napra jobban, egyáltalán nem enyhül, hanem minden nappal egyre erősebb a hiánya.

9 évet volt velem, annyira szerettem, olyan volt nekem, mint egy kis lelkitárs, tulajdonságaiban is meglepően hasonlított hozzám.

Nagyon kíváncsi volt, huncut, aktív, mindent megcsipegetett, érdeklődött minden iránt, játékos volt és imádnivaló! Nagyon sokat törődtem vele, sok-sok kedves emlékünk van, amik folyton az eszemben járnak. Ahogy az a reggel is amikor holtan találtam a kalitka alján. 😟😢😢😢Ilyenkor mindig fizikailag fáj a szívem.😟

Első éveiben egyedül volt, de aztán hoztam mellé társat, aki nagyon keveset élt (egyetlen állatorvos sem volt képes legalább a betegségét sem meghatározni, elvileg madarakhoz értő sem...végül elment.); az ő halála is megviselt, de csúnyát írok: ennyire durván nem.

Utána megint kapott egy kis társat, ő maradt itt velem. De annyira hihetetlenül másak, hogy vele nem találom a közös hangot sem. Ő rettenetesen fél, nem érdeklődik semmi iránt, nem kíváncsi, nem játékos. Ő inkább olyan kis csöndes, nem sok vizet zavaró papagáj. Mindig ilyen volt, és most nem tudom hogyan közeledhetnék hozzá. Pedig szeretnék vele foglalkozni, hogy ne legyen olyan magányos... Mert még egyelőre... vagy soha többet, nem vagyok képes új papagájt hozni a házba. MINDEN rá emlékeztet.

Nagyon nagyon nagyon hiányzik! 😭😭😭😟😟😟

Elviselhetőbb lesz valaha is?

Rosszindulatú emberek ne írjatok. Így is nagyon rossz. Ő nekem nem "csak egy papagáj" volt.