Hullámospapagáj-tartók! Milyen színű és nemű a madaratok?

Az enyém egy sötétzöld fiú.

Nagyon idős madár már, legalább 12 éves múlt.

Sajnos nem a legjobban van tartva, mert nincs társa. Tudni kell, hogy a nagyikám madara volt, ő nagyon szerette, s mikor tavaly meghalt, én "örököltem" a madárkát. Nekem amúgy nem kellene papagáj, és ha a Tyutyuka (ez a neve :)) meghal, nem is lesz másik. Ezért is nem vettem neki párt - ha már 12 évig egyedül volt, lehet, hogy nem is szokná meg.

Igyekszem nagyon sokat foglalkozni vele (itthon dolgozom). Van egy szobai röpdéje, de egész nap nyitva az ajtó, mert a nagyinál azt szokta meg, hogy akkor jön-megy, amikor akar.

Teljesen szelíd, kézre száll, elüldögél a vállamon, amíg kedve tartja. Kézből eszik, főleg a tyúkhúrt, azt nagyon szereti, ha meglátja, úgy repül rá a kezemre, mit egy súlyom :)

Nagyon sokat tud beszélni, és nem csak annyit, hogy Tyutyuka szép madár, hanem több mondatot is.

Gyakorlok vele minden nap, a nagyikám tanította őt beszélni, nem akarom, hogy elfelejtse.

Az a legmegdöbbentőbb, hogy néha mondd mondattöredékeket, amit a nagyitól tanult, de nem tudja a végét... elfelejtette, vagy csak nem akarja mondani?

És már nem él a nagyi, hogy megkérdezzem, mi volt az, amit tanított neki.

Múltkor azt mondta: Kukurikú, kis kakasssss, és úgy nézett rám, mintha nem tudná, mi jön most. Próbáltam ismételgetni neki ezt a pár szót, hátha "eszébe jut" a többi, de nem mondott mást. És, ami a legszomorúbb, ezt se mondta azóta, hiába mondom neki, csak néz rám, mintha azt mondaná, hogy így nem jó.

Ki tudja, mennyi mindent tanult még a mamámtól, amit azóta elfelejtett...

Úgy érzem, hogy ha majd meghalt a madár, elszakad még egy kötelék, amivel a nagyimhoz kapcsolódtam.

Remélem, van még pár szép éve velem. Amúgy nagyon egészséges madár, sosem volt beteg.

Szia! Nekem 4 éves koromtól voltak hullámos papagájaim. Az első egy talált madár volt, de sajnos ő elment, mert télen találta a nővérem a hóban és nagyon lebetegedett :( Aztán egy ugyan olyan színűt vettünk felszerelésekkel, tipikus vad zöld volt, tojó, de azt mondták hogy hím éa Gyurika lett a neve. :) Nagyon szépen beszélt a neme ellenére is, tévhit hogy a tojó nem beszél, ő mindent megtanul és 12 évet élt.

Aztán vettünk egy kék hullámost, ő hím volt, nagyon szelíd, édes kis papagáj. Sajnos ő megfertőződött 4 éves korában valami zöldségtől :( Hasmenés vitte el. Vittük orvoshoz, nagyon odafigyeltem de se gyógysze se semmi nem fogta meg apociját. 4 évet élt csak :( Nagyon sajnáltuk.

Aztán utána olvasta szakirodalomnak, újságokon keresztül, hogy többet megtudjak a hullámosokról, tartásukról, betegségekről, betegségek megelőzéséről, stb. Úgy voltam sokáig egyébként nem kell többmadár mert mégegy ilyen veszteséget nem akarok. Végül vettem 2 tarkát. :) Gyönyörűek voltak, egyik zöld, sárga ő volt a tojó, a másik kék, fehér ő volt a hím. Tapasztalataim alapján a hímek sokkal szelídebbek és könnyebben tanulnak. Ő 12 évet éltek. Csa a hím ült a kezemre. :)A tojó tartozkodóbb volt, ő csak kezemből evett, de nem ült rá. Majd szomszédok álltal megunt papagájaim voltak. Sajnos az egyik 1 év körül halt meg :( Hasmenése volt és nagyon csúnyán elfertőződött. Arról a kis madárról annyit tudtam, hogy az elmúlt 1 évében ide, oda csapong, mert egyik gazda a másik után una meg :( Kék, fehér kis tarkaság volt, nagyon sajnáltam szegénykét. Nem tudom miért ilyen felelőtlenek az emberek, hogy átgondolatlanul vesznek madarat. Úgy ahogy volt, a felszereléssel együtt, kalitka, stb. adta át a szomszéd. Arról nem is beszélve volt egy társa, ami már nem élt és nem mertek hozzá nyúlni. Engem kértek meg távolítsam el a kalitkábol az elhullott kismadarat, tista szégyenek voltak...

Most egy nimfám van. Tarka, hím és 14 éves. Imádom a búráját, óriási egyéniség. Tud beszélni, fütyülni amiket tanítottam neki. Sokat repül, egészséges. Kisebb megfázása volt eddig csak, 2 nap alatt átment rajta. Termesztek neki zöldet naprafogó, köles magvaból. :) Szóval ennyi a madár történetem.

Nekem a kék tojó, a sárgás-zöld hím, de nem szelídek. Nem lehet kiengedni se őket, mert nagyon veszélyesen repülnek, és inkább nem kockáztatok. (Úgy kaptuk őket, már nem fiatalok voltak, és legalább 5-6 éve nálunk vannak).

Nagyon hangosak, és ugyan nem beszélnek, de ha valami nem tetszik nekik, akkor "kiabálnak" és még vissza is "beszélnek". Viccesek és nélkülük nem tudnánk négy órakor felkelni...xD