"Elcsábítottuk" a szomszéd macskáját, ez mennyire "ciki"?

Tudom, hogy jóindulatból etetitek a cicát, de ha megfogadsz egy tanácsot, akkor ilyet idegen állattal nem csináltok.

Egyre több a fehérjeallergiás állat, az enyém is az. Nagyon szívesen bezabál bármit, csak utána éppenséggel rosszul van és tele lesz kiütésekkel, lehullatja a szőrét... én nem bánom ha megszeretgeti a szomszéd, de nagyon mérges lennék, ha emiatt kéne megint súlyos pénzeket az állatorvos zsebébe tömködni :) Pláne ha nem is értem, hogy miért lett rosszul, amikor betartjuk a diétát.

Egyébként nem ciki, ha nem zárjátok be magatokhoz. Anyám macskái is jönnek-mennek, igazából teljesen mindegy hogy hol vannak amikor elmennek otthonról. Csak menjenek haza. Ha ragaszkodik a gazdáihoz, akkor haza is fog esni :)

Az enyémeket szerencsére hat ökörrel se lehetne elvontatni itthonról :))

Ha cicára vágysz,akkor miért nem mentek el a férjeddel egy menhelyre és visztek haza egyet?

Ő neki tényleg ti lennétek a gazdái, bent lehetne egész nap, ti gondodoskodnátok róla, vinnétek dokihoz stb.

A másik macska a szomszédotoké, ha kiderül, hogy bevittétek a házatokba a macskájukat az elég ciki.

Persze megértem,hogy cuki,adtatok neki enni, simogattátok stb. De azért a lakásba bevinni nem kéne, nem a tiétek!

Azért mert ők nem engedik be a házba,attól még szerethetik, törődhetnek vele. Lehet keresték is, hívogatták amíg a ti házatokban volt.

Ez nem túl etikus, szerintem fogadjatok örökbe egy cicát magatoknak!

A szomszéd cicájának meg lehet enni adni,simogatni, de ne vigyétek be a házba.Vagy legalább kérdezzétek meg róla a szomszédot.

Nem ciki. Lopás. Jogi értelemben a macska magántulajdon.

Nem jogi értelemben családtag.

Nekem kinti-benti cicám van. Ő is bejár a szomszédokhoz. Mivel ő a helyi matriarcha, elég nagy a territóriuma. A kerítés nem jelent számára semmit, csak olyan tereptárgy, mint a fák.

Az egyik néni eteti, simogatja, és örül, hogy nincs egér a környéken sem.

A másik meg nem rég költözött ide. Gondolta, milyen kedves kiscica, szobatiszta, jól nevelt, nyakörve is van. Jó lesz neki. És befogta.

Vidéken tudjuk, hogy érheti is baj a kinti macskát, és 11 éves, már nem fiatal. Két hónapig vártam, hogy jön. Nem jött. Biztos voltam benne, hogy elpusztult. Napokig sirattam.

Aztán pont karácsonykor szólt a férjem, hogy itt a cica a kertben, de fél. Nem tudja behívni. Azt hittem, megszakad a szívem, mikor belegondoltam, hogy él, itt van, és meg se tudom ölelni, mielőtt elmegy. De meglátott, és odarohant. Sírtam örömömben.

Természetesen ezek után azt mondtam, hogy egy lépést sem tehet kint. De egy óvatlan pillanatban kisurrant a gyerek mellett. :( Este hazajött. Egyébként bent alszik, a gyerekek mellett, vagy köztünk.

Megint kisurrant. Napok óta nem jött haza. A vén banya megint befogta és rejtegeti. Amíg agyon nem rugdosom.

Szerencsére ismerem a lányát és beszéltem vele, hogy ku.rva gyorsan engedje ki, mert feljelentem. Egyébként is amit tud, kiszökik és hazajön. Nem fog odaszokni.

Szerintem hagyd csak békén azt a macskát! Azért, mert nincs bezárva, nem azt jelenti, hogy nem szereti senki és nem várják haza. Csak gondolj bele, te mit éreznél hasonló helyzetben. Pl. gyereket se viszel haza csak azért, mert suliba menet egyedül van az utcán. Vagy igen?

Az sem teljesen igaz, hogy kizárólag a kaja miatt megy hozzátok. Ennyire nem kéne lenézni a macskákat...sokkal komplexebb állatok ennél.

Mi úgy kezdtünk, hogy gyerek voltam, barátnőmmel behoztuk a házba megszeretgetni a fél éves szomszéd cicát. Enni nem evett, nem kívánt semmit....

Egy alkalom után aztán időnként megpróbált önmaga gyökeret ereszteni nálunk. Berontott a bejárati ajtón, aztán a szüleim alig győzték kiüldözni. Ekkor már befalt volna szívesen bármit, ugyanis kezdték őt is nem etetni meg ütlegelni -ahogy az elődjeit.

A hadakozásunk és az ellenállásunk addig tartott csupán, mígnem bemutatta a pár hetes kölykeit, akiket szépen kirakosgatott a küszöbünkre a kutyánk beleegyezésével.

A kicsiket felneveltük, a következő fialást pedig én vezettem le a szobámban, nem is hagyott elmozdulni maga mellől.

Több kiscicát nem akartunk bevállalni, így az ivartalanítással körülbelül ki is mondtuk, hogy ő már a mi macskánk.

Azóta már 12 éves, most épp anyu mellett húzza a lóbőrt.

Ha egy macska úgy dönt, te leszel a gazdája, mert tőled több szeretetet, törődést, jobb ellátást kap, vagy pusztán jobban vonzódik hozzád, az ellen nemigen tehetsz semmit.

Akinél pedig jól érzi magát az állat, attól nem lehet olyan egyszerűen elszeretni azt, ugyanis nem fogja csak úgy otthagyni a tuti helyet és a gondoskodó gazdát.