Tartott már valaki szobában vadgalambot szabadon? Ha igen, milyen praktikák léteznek, hogy tisztán lehessen tartani a szobát?

Egy ismerősöm tartott már vadgalambot, ami kihullott a fészekből.

A néni mindig a vállán hordta a madarat és odatett egy rongyot.

Bár az a galamb azért volt csak egy helyben mert sosem gyógyult meg a szárnya.

De vad galambot szobában nem javaslom.

Inkább tarts kacagó gerlét.

Ugyan az mint a galamb csak emberhez szoktatott háziasított.

Nálam is az ajtón ül esténként, amikor alszik vagy pihenget, de van akikor a fészkén van. Egyébként nagyon nyugodt ez is. Sőt már nem is az EZ, hanem az Ő kategória, mert nagyon értelmes. Sőt a nyugodt szó sem jó rá, mert annál több, jóval értelmesebb, értelmesen gondolkodik ahhoz képest, hogy galamb. Mindig mutatja nekünk, hogy mit szeretne. Amikor ki akar repülni, akkor az ablakba ül és elkezd kiabálni. Ez a galamb már viselkedésben inkább macska vagy kutya kategória, már ami a kommunikáció képességét illeti.

Este sokszor oda jön a rekamiéra és oda kuporodik a sarokba a gyapjú takaróra. Érdekes, hgy tudja, oda nem lehet kakálni. Amikor mégis kell neki, akkor a tanultak szerint teszi a dolgát. Kimegy az ágy széléig és kitolja a fenekét és oda pottyant, de előtte rám néz, hogy látom-e, hogy ő a tanultak szerint csinálja, közben várja a dicséretet. A hangsúllyal, a finom halk kedves beszéddel lehet megdicsérni. Amikor a rekamién van és elé teszi le a dolgát, ahhoz nem tudok újságpapírt használni, mert a lábammal azt összehúznám, de mivel nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott galamb, ezért szilárd darabos a széklete és sokszor nyomot se hagy a földön, fel lehet tolni két kis papír darabbal, mint egy kis lapáttal egymásra.

Reggel, de van amikor este is oda telepedik a rekamié fejtámla részére és oda fodul felém és ott alukál, miközben engem néz. Dobok neki finoman puszit, erre jólesően becsukja a szemét és elszundikál, tudja, hogy szeretem.

Azt azért nem szeretem amikor ott alszik mellettem, mert allergiás vagyok a toll tördékekre és ha belélegzem a tollászkodásakor, az nagyon megköhögtet. Van amikor nagyon megrázza a tollát és az se tesz jót, de már megtanulta, ha mellettem, a fejem mellett alszik akkor egyértelmű, hogy kidugja a fenekét a papír fölé kívülre, de azt is tudja, hogy akkor nem szabad nagyon megrázni a tollát, hogy porozzon. Olyankor nagyon finoman megborzolja a tollát, de nem szál előle semmi, mert tudja, hogy attól köhögök és azt nem szabad csinálni.

Amikor este az ajtó tetején alszik el, akkor reggel, amikor még alszom, oda jön a fejemhez és oda kuporodik mellé és addig csendben van amíg nem látja, hogy mozgolódni kezdek.

Reggel amikor lája, hogy ébredek, akkor elkezd kiabáli, hogy ki akar menni repülni. Ilyenkor ha kicsit később kinézek az ablakon és meglát kintről, akkor egyből jön és a vállamra, hátamra repül. Ott elkezd boldogan forogni és minden fordulatnál finoman megérinti, a csőrével finoman megsimítja a fülemet, közben bele búgja mély boldog hangon, amit tőlem tanult kicsi korában turbékolásképpen, hogy "gyönyörű..gyönyörű". Bele borzongok olyan kedvesen bugja a fülembe.

Még 2008 szeptemberében itt az erkélyen született és három napos rózsaszínű kicsi még csupasz kisgalambként hoztam be, amikor az anyja nem jött oda hozzá hosszabb ideig, Elég hűvös volt kint és féltem, hogy megfázik aztán behoztam.

Műanyát készítettem neki nagy kétliteres Colás palackból amit 40 fok körüli vízzel töltöttem meg és puha rongy darabbal letakartam és a kismadárra és a palackra is tettem lazán egy puha ruhát. Éjszaka kellett cserélni a vizet hajnal után, mert addigra már hűvösebb lett. Akkoriban műanyag fecskendőből etettem víz és búzadara (gríz) keverékéből. Később magokat tettem a csőrébe, eleinte egyesével később meg már egyik magommal megfogtam és kinyitottam a csőrét és a másikból öntöttem bele a magokat.

kiskorában még kitapintható a begye és lehet érezni mennyire telt vagy üres. Jóllakottan olyan tapintása mint egy kis teli zsák. :) Amikor száraz maggal etettem kézből és még nem tudott önállóan enni, akkor vizet az ujjamról csepegtettem a csőrébe az evések után.

Itt a képen bevackolta magát az ágyam sarkába.

Na de ő nem is galamb, Ő a legjobb barátom! :)

[link]

Sokszor olyan értelmesen néz a szemembe, amikor beszélek neki, hogy komolyan zavarba jövök mert úgy tűnik, érti minden szvamat amit mondok. Nagyon értelmesen viselkedik. Tudom, hogy csak nagyjából, egyes szavakat ha megért, de szerintem jóval többet ért mint azt gondolnánk.

Mivel itt nőtt fel egészen kicsi korától és nem galambok nevelték fel, ezért az jelenti neki a mintát amit tőlem látott. Most szeptember elején lesz 8 éves a nagylegény!

Itt a következő videón látszik, ahogy egy a lakásban rakott fészkén ül a lány partnere tojásain. Igaz, hogy azokat én közben kicseréltem húsvéti kicsi műanyag tojásokra, de ha üres, akkor nem fogadja el jónak, ezért tettem bele félig vizet és leragasztottam a nyílást ahol bele töltöttem. Itt a videón is azon ül. A fészkét még tőlem is nagyon félti és harcol a közelében, hogy ne nyúljak oda.

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

A végefelé, amikor vissza megy a fészkébe, akkor mondja amit tőlem tanult turbékolásként, azt mondja elég érthetően, hogy gyönyörű.

A lényeg, hogy egészen kicsi korától nagy-nagy szeretettel neveltem, tanítgattam és azért ilyen barátságos velem. Imádjuk egymást kölcsönösen. :)

Attól lett nagyjából szobatiszta, de legalább is tisztán tartható körülötte a környék.

Ő már itt nálam több mint egy galamb, belőle jólnevelt értelmes házi kedvenc lett.

ja még ami kimaradt. A galamb akkor kakil gyakran és nagyon folyékonyat, kenőset, ha nem nyugodt. A lány galamb akkor is amikor tojás rakáshoz készül, pár nappal előtte és utána nagyokat és nagyon hígat tud fofni. A mi kislány galambunk mindent megtanult azért cserébe, hogy ki no zavarjam az utcára.

Eleinte legelőször volt amikor felment a szekrész tetejére és mindent telibe fofott. Megfogtam és kidobtam az ablakon. nagyon vissza akart jönni, de nem engedtem be egy negyed-félóráig. Aztán beengedtem de mutattam neki, hogy hova kell mennie amikor kailni próbált rossz helyre. Mutattam az ajtó tetejére, hogy oda az alá tett újság papírra lehet. Amikor eleinte még néhányszor próbáékozott klönbőző helyekre, akkor már nem dobtam ki az ablakon, csak megfogtam, oda vittem ahol rossz helyre kakilt és kicsit szigorúan, indulatot mutatva megmutattam neki, hogy ide nem szabad, és fel mutattam az ajtóra és barátságos lassú halkabb hangon mondtam, hoy oda lehet kakilni. Megint vissza mutattam ahol rossz helyen még ott volt a dolga és szigorúbb hangonmondtam, hogy ide nem, és finom hangon mutattam az ajtóra, hogy oda lehet kakilni. ezt többször megismételtem és megtanulta. Van amikor még felrepül a szekrényre vagy rossz helyen próbálja, akkor rászólok és oda mutatok az ajtóra, ahol alá van újságpapírozva, egyből oda repül és ott pottyant, hogy bent maradhasson.

Egyébként mindig kedveskedek nekik. Kimennek a konyhába a földre hullot morzsákat imádják felcsipkedni. Ott van nekik a sok féle mad, de akkor is mindig mennek a konyhába a földön keresgélni. Eleinte még előfordult, hogy felment az asztalra is, se akkor nagyn megszidtam, sőt volt amikor megéátott, hogy jövök be és repül ki a lány mint az órült, de tanuklásképpen kapott röpte közben egy kis pofot is, hogy tanulja meg, hoyg azt semmiképp nem szabad, Azóta meg se meri próbálni, mert tudja, hogy azért mindennél jobban haragszom.

Az általam nevelt fiú galamb sokkal inkább megérti, hogy nem szabad valamit neki, amit mondok. Ő sokkal értelmesebb galamb.

A leglnyegesebb a bnagy szeretet. Ha megszokta, hogy az az alap, akkor a kicsi szigorúság, kis ideig szeretet megvonás (nem szólok hozzá, nem foglalkozom vele szinte rá sem nézek, az nagyon jó nevelő hatású). Olyankor megpróbál azzal kiengesztelni, hogy oda jön mellém és rám néz látom-e, aztán jól kitolja a fenekét és oda pottyant ahova megbeszéltük, hogy szabad és jól megnézi az arcom, hogy mit szólok hozzá, milyen rendes galamb. Ha elsőre úgy gondolja, hgy nem láttam, mert esetleg nem reagálok rá, akkor megint megnézi az arcom, megpróbálja felhívni a figyelmem, hogy nézz már ide gazdi és még egy pöttyöt kiprésel magából oda ahol megbeszéltük, hogy lehet és várja a dicséretet.

Szóval nagyon értelmes és jól kommunikáló galamb, mint egy házicica, vagy egy kutya, úgy viselkedik. Sokszor már emberszámba veszem, amilyen okosan tud reagáélni különböző helyzezeken és amilyen okosan viselkedik, ahogy figyeli amit mondok és az arcomba néz figyelmesen. Nem nézeget, hanem úgy néz, mint amikor egy emberrel beszélgetek.

Azt nagyon szerti, amikor kézbe fogva simogatom a nyakát oldalt, vagy a szárnya és a nyaka közti területet. Van amikor ott alszik el a kezemben. Amikor abba hagyom a simogatását, akkor jól megharapdál a csőrével, hogy miért hagytam abba, de van amikor ő elégeli meg és oda bök a kezemre, hogy na jó, már elég volt, engedj elmenni. Olyan is van amikor ledőlök és ő meg a heverő szélére tett lábamon leül, lefekszi és ott szunyókál. Amior kailni kell, akkor kinyomja jól a fenekét és leteszi az ágy mellé. Ott meg nedves tusfürdős szivaccsal fel lehet még akkor is szedni, ha netán kicsit folyékonyabb, e legtöbbször csak fel kell venni papírral és nem marad egyáltalán kenődött nyoma.

Szóval folyamatos rendszeres tanítgatáson is sok műlik, de a szeretet az első, hogy csepnnyi félelem se legyen benne.

Van olyan galamb, amelyik itt születtt az erkélyen és kicsi korában kézen többször behoztam és itt evett a kezemből dobozból búzát. Párszor bent is aludt, de mivel nem tudta nyugodtam végig audni az éjszakát, az ablakra szerelt növényház világításánál itt röpködni akart, ezért akkor megfogtam és kivittem a helyére az erkélyre. Azok nem az én galambjaim, csak oda költöztek, de azokat ki fogom onnan tenni és majd felteszek egy madárhálót műanyagból, mert már elegen van a kintiekből. Azok aztán tényleg piszkolnak kint. Már elegen van belőlük.

A kicsi korában volt "esti vendég" galambot most is beengedem enni, mert az olyan kis helyes haer. Az se nagyon vettem észre, hogy hagya maga után bármit is,. Volt egy-két alkalommal, hogy találtam gömbölyű, szilárd felszedhetőt, de azzal nincs gond, ezért bejárhat, mert olyan kis helyes a pofija.

Még kicsi korában a kezemen ült.

[link]

[link]