Nyolc-kilenc éves hullámos papagájt kézhez lehet szoktatni?

Ugyanúgy képesek tanulni és változni idősebb korban is mint fiatalon.

Kezdetnek vegyél mellé egy több éves fajtársat és ha a mostani nem az akkor csinálj,csináltass nekik egy legalább 1 méter hosszú kalitkát. Rendezd be nem permetezett almafáról vagy autóúttól távoli nyírfáról,nyárfáról,fűzfáról származó különböző vastagságú ágakkal úgy hogy akadály nélkül tudjanak benne repülni a kalitka egyik végéből a másikba az ágak között. Ezek az alapjai egy hullámos papagáj számára megfelelő életnek.

Ezután jöhet a szelídítés. Fürtös kölessel etesd őket úgy hogy az egyik végét fogod és a másik végét nyújtod nekik. Fokozatosan napok,hetek alatt fogd egyre közelebb hozzájuk a fürtöst addig amíg végül már az ujjad mellett is bátran falatoznak belőle. Ezután kínáld őket a tenyeredből is. Ha már megy akkor húzd kicsit távolabb tőlük a tenyered hogy legalább az egyik lábukkal rád kelljen lépniük később az ujjadra is rácsalogathatod őket így. Amikor már bátran rádmennek a kajáért hagyd őket enni egy kicsit majd húzd el a fürtöst és hagyd hogy rajtad üljenek, megrágcsáljanak finoman. Ha erősen harapnának meg miközben a kezedet vizsgálgatják fújd meg őket az általában meglepi, kizökkenti őket és megtanulják hogy azt nem szabad. Ugyanakkor az is fontos hogy csak akkor fújd meg amikor kíváncsiságból,stb csíp meg mert ha akkor fújod meg amikor fél a kezedtől és azért csíp meg mert így jelzi hogy nem bízik benned,fél tőled és nem akarja hogy a közelében legyél akkor a fújásnak nincs értelme, lehet csak mégjobban fog tartani tőled. A szelídítés lényege: legyél kitartó, türelmes és minél többet foglalkozz velük, NE tegyél hirtelen mozdulatokat, ne ijesztgesd a madarat, ne kergesd a madarat, ne erőszakoskodj, ne provokáld ki a csípést.

Pedig nagyon kéne neki fajtárs mondhatni létszükséglet.

Tavaly fogadtam be egy 2 éves egyedül tartott hullámos papagájt. Egy ideig volt fajtársa de meghalt. A lényeg az 1-2 év egyedülléttől is elképesztő hogy mennyire tönkrement szegény madár(rossz szokásokat vett fel amikkel szórakoztatta magát, inaktívvá vált, eltűnt belőle a papagájokra jellemző kíváncsiság és egyáltalán nem érdekelte mi veszi körül, elment az életkedve). Az ellentéte volt a fiatal koruk óta nálam lévő másik 2 hullámosomnak. Annyi mentális és lelki gondja volt szegénynek hogy bő fél évbe telt napi direkt rászabott foglalkozással,rehabilitációval hogy eljusson egy viszonylag normális hullámos papagáj szintjére.