A hím vagy a nőstény hullámos papagáj a szelídebb?

Valóban általában a hímet mondják szelídebbnek, de szerintem ez egyedfüggő és szerencse dolga.

Nekem idáig két tojócskám és két hímecském volt, illetve van (plusz az ő fiókáik), de mindkét párocskából a tojó bizonyult kedvesebbnek és barátságosabbnak - vagy legalábbis hízelgősebbnek.

Első hímecském egy abszolút békés, áldott kis lélek volt, aki tiszta szívből imádta az ő házsártos asszonykáját - velem viszont nem törekedett különösebben jó viszonyra, bár egyáltalán nem félt tőlem. Igaz, a párja ki is sajátított magának teljesen, és féltékenyen ügyelt arra, hogy mindketten csak őt imádjuk (a hímecske is meg én is), egymáshoz lehetőleg ne legyen semmi közünk. :-))

Jelenlegi tojócskám hasonlóan hízelgős és bújós madárka (amikor épp olyan kedve van), és pont olyan féltékeny, mint Nagy Elődje. A hímecském viszont kicsit se hasonlít a korábbira : bőven elmúlt egy éves, de még mindig nemigen lát mást a világból saját magán kívül. Önző és önfejű, hihetetlenül makrancos és akaratos, sértődékeny madárka - ráadásul úgy csíp, mintha nem is hím lenne, hanem tojó. :-))

Az első párocskámnál fiókák is születtek annak idején : náluk is azt tapasztaltam, hogy a tojócskák talpraesettebbek, okosabbak, játékosabbak és kedvesebbek voltak, mint a hímek.

Ezzel együtt és ennek ellenére : ha most készülsz madárkát venni és magányosan tartanád (ami egyáltalán nem jó a madárnak, bármilyen nemű), inkább hímet válassz, mert tojót végképp nem jó ötlet egyedül tartani. Ugyanis előbb-utóbb tojni fog szegényke akkor is, ha hímet sose látott, a fiatlan tojásokért pedig ugyanúgy megszenved, mint a fiasokért. Ha lelkiismeretes gazdi akarsz lenni, ne tedd ki ennek az élménynek a madaradat !

Legjobb volna persze eleve párban tartani őket, első perctől kezdve, mert az ő kis életük csak így lehetne teljes (a körülményekhez képest).