Mit csináljak a papagájomnak, hogy ne legyen féltékeny?

Sajnállak, hogy senki nem válaszol neked (bizonyára azért, mert nincs jó válasz a kérdésedre), én viszont nem vagyok nimfás, csak általánosságban tudok véleményt nyilvánítani.

Nem írod, hogy meddig volt nálad magányosan az eredeti madárkád - de lehetséges, hogy túlságosan hosszú ideig. Ha egy kis tollas sokáig egyedül szerepel családi kedvencként, és kap is elég törődést meg szeretetet, ezt a helyzetet fogadja el természetesnek, és előbb-utóbb azt hiszi, hogy az emberek a fajtársai. Ilyen madárka mellé már kockázatos igazi párt szerezni, mert nincs rá garancia, hogy elfogadja.

Ismertem egy nimfa hölgyeményt, aki azért kapott vőlegényt, mert hím nélkül is elkezdett tojogatni, amikor eljött az ideje. Sok-sok kínlódás, sértődés, féltékenykedés után végül fiókáik is születtek, nem is egy fészekalj - mégis az lett a dolog vége, hogy szegény hímet el kellett távolítani a házból, mert az elkényeztetett madárasszonyság soha nem fogadta el igazán (annak ellenére, hogy párba állt vele, rengeteg gyötrődés és könyörgés után): ő továbbra is kizárólag a gazdáihoz kötődött, a hímet folyton kínozta, iszonyatosan féltékeny volt.

Másik nimfás ismerősömnél is azt tapasztaltam (pedig ott az eredeti madárka egy iszonyú körülmények közül mentett, teljesen elvadult és leromlott hím volt, akit apránként sikerült rendbe hozni), hogy akkor is nehezen fogadják el felnőtt madarak az új társat, ha egyébként a gazdival sincsenek bújós-puszilkodós viszonyban. Itt is hosszú hónapok türelmes munkájába telt, míg a madárka összebarátkozott a betolakodóval, az ismerkedés időszaka pedig számtalan összecsapással, hatalmas verekedésekkel volt tarkítva. Viszont később (sok-sok hónap után) végül is rendeződött a kapcsolat, elfogadták egymást a madárkák.

Vagyis nálam döntetlen az eredmény : összesen két nimfás ismerősöm életét volt módom évekig követni, és közülük az egyiknél sikeres, a másiknál sikertelen lett a barátkoztatás. Viszont még egyszer mondom : ahol NAGYJÁBÓL sikerült, ott is hónapokba telt az elfogadtatás, állandó odafigyelés mellett.

Neked se lesz egyszerű dolgod, feltehetően.

Most már hiába mondom, de ezt előre kellett volna eldönteni, és eleve két madárkát hazavinni. Pici korban még könnyen elfogadják egymást a madárkák, és akkor abba nőnek bele, ami természetes : madárnak madár az igazi társa, nem pedig az ember.