Hogyan vegyem rá a hullámost?

Visszakérdezek: miért olyan fontos, hogy ráüljön az ujjadra? :-))

Egy hónapja van nálad, és engedi magát simogatni, sőt kalitkán kívül is hozzá lehet érni: ez jóval több, mint amennyit egy átlagos gazdi elér a madarával, ennyi idő alatt.

A hullámos (különösen, ha kislány) eléggé öntörvényű madárka, minden kedvessége ellenére: amit ő nem szeretne, arra nagyon nehéz rábeszélni. Továbbá minél inkább érzi benned, hogy valamit nagyon akarsz tőle, annál kevésbé fogja megtenni. :-))

Jelenlegi madárkáim nem ülnek az ujjamra, bár imádnak a kezemen táncikálni és a tenyeremből enni (kalitkán belül). Az előző párocskám mindkét tagja boldogan ücsörgött és utazott (sőt szabályosan szállíttatta magát) az ujjamon - viszont ők nemigen ettek a tenyeremből, inkább csak pici korukban. Mind a négyüket a hasukon keresztül sikerült a kezemre édesgetni.

Biztosan tudod már, hogy melyik a madárkád kedvenc elesége (nálunk a zab volt a verhetetlen nyerő, a jelenlegiekkel): egyszer, amikor jó kedve van a madárkának és éppen beszélgettek, akaszd ki a helyéből a kedvenc elesége tálkáját, és tartsd a markodban a pocakja elé. Ha megrémül tőle, ne erőltesd: próbáld később vagy másnap, esetleg pár nap múlva. Előbb-utóbb alighanem ráharap a lehetőségre: nem is az eleségre, hanem a veled való kapcsolatteremtésnek erre az új formájára. Hisz a közeledésre ő is vágyik (pláne, ha társa sincs), csak ugyanakkor fél is még tőled.

Ha sikerül a kezedben tartott tálkára csalogatnod, pár napig ne akarj ennél többet - de ha ez már állandó szertartássá vált és örül neki a madárka, egy szép napon megpróbálhatod tálka nélkül, a tenyeredből kínálni őt a magocskákkal. Nálam ez hihetetlenül gyorsan ment, a jelenlegi madárkáimmal, viszont a korábbiakkal (ha jól emlékszem) kicsit több időbe telt.

Aztán ha már ott táncikál a kezeden a madárka, nincs kizárva, hogy előbb-utóbb az ujjadra is ráül. Vagy nem. :-)) De kezdetnek mindenképpen valami ilyesmit javasolnék.

Ha gondolod, nézd meg az alábbi linken, hogy nálunk hogyan történt ez a csoda: :-))

[link]

Jézusom! Ezt a hülyeséget! Első ezeket honnan szedted?! :S 1. Nagyon fontos tud lenni hogy egy madár kézre szálljon, több szempontból is, de nem állok neki magyarázkodni neked-.- 2. miért lenne ez a teljesítmény "több", mint amid el lehet érni??? Atya ég -.-

Kérdező, ne a begyéhez tedd az ujjad, hanem kicsivel a lábai fölé, ha pedig így sem sikerül keress egy pálcát és azzal próbáld meg, ha pálcával már megy, csökkentheted a távolságot, míg rá nem ül az ujjadra. A kedvenc csemegéjével csalogatva amúgyis könnyen elérheted majd, csak kitartás :)

Sok sikert!

Kedves Lobbanékony Fórumtársam - olvass kissé figyelmesebben!

Nem azt mondtam, hogy a kézre szállás ÖNMAGÁBAN több, mint amit egy hullámossal el lehet érni, hanem azt, hogy EGY HÓNAP ALATT az is szép eredmény, hogy hagyja magát simogatni és megérinteni, kalitkán kívül. Saját tapasztalataimat bátorkodtam megosztani - hogy tudd, "honnan szedtem ezt a hülyeséget".

Hogy milyen sebességgel barátkozik egy madárka, az függ az előéletétől is: nem feltétlenül az új gazdi hibája vagy érdeme. Nálam is születtek már fiókák: akik őket elvitték, azoknak első perctől nem volt gondjuk a kézhez szoktatással, mert eleve úgy kapták meg a picikéket, hogy szokva voltak a kezemhez, csecsemőkoruktól fogva. Egészen más egy ilyen madárkával a barátkozás, mint egy olyannal, aki korábban sosem ült még emberi kézen.

A kérdezőhöz: a madárka mindig igyekszik a rendelkezésére álló tér legmagasabb pontjára kerülni, azért repül a szekrény tetejére, amikor kiengeded. Ha kedvére akarsz tenni, szerezz valami stabil, nagy vázát, és abban tegyél ki neki mászható és rágható ágakat a szekrény tetejére! Imádni fogja, meglátod! (Előtte persze gondosan ellenőrizd, nincs-e rés a szekrény és a fal között - ha pedig van, takard el hatalmas kartonokkal, vagy tömködd be valamivel. A szekrény tetejét pedig takard le újságpapírral, mert sok lesz a végtermék a váza körül.)

Nálam műanyag papírkosarak a "vázák", mert ez a legolcsóbb és legbiztonságosabb megoldás. Nem tudnak az ágak ide-oda elcsúszkálni, mert a papírkosár oldala lyukacsos, hozzá vannak kötve spárgával. Persze egy papírkosárnak nincs súlya, nem elég stabil, ezért kettő van belőle, egymásba rakva: a külsőnek a fenekébe bele van öntve két kiló só, így már biztosan nem borul föl. Az ágas papírkosárba nem teheted a sót (azért só, mert ez a legegyszerűbb és legolcsóbb), ugyanis a madárkádnak nem szabad érintkeznie a sóval. Tehetnél persze kavicsokat is a szimpla papírkosár aljába, de magaddal nagyon kitolnál, mert azt minden alkalommal külön meg kéne tisztogatni a pottyantmányoktól, amikor zuhanyozod az ágakat.

Amúgy a madárkád élete akkor lenne színesebb és kevésbé unalmas, ha vennél neki társat. Madárnak madár a barátja - ettől még szerethet téged is.

Bizony, ha kislány, különösen fontos volna, hogy minél előbb társat kapjon.

A tojócskák tündérek, okosak, talpraesettek, jópofák (legalábbis én ezt tapasztaltam), de amúgy rusnya hárpia mindegyik, nincs könnyű életük mellettük az amúgy is maflább és békésebb hímecskéknek.

Ha a madárkád túlságosan megszokja, hogy egyedül van és övé a kalitka (meg persze övé a gazdi), jaj lesz aztán a hímnek, amikor megérkezik! A tojó egyébként is jobban védi a területét, meg minden tekintetben irigy és féltékeny. Ha komolyan gondolod a fiúcskát, minél hamarabb be kéne szerezned, mert később problémás lehet az összeszoktatás. Már most is lehetőleg háztól vagy tenyésztőtől szerezd be a kislegényt, mégpedig olyan helyről, ahol megígérik neked, hogy visszafogadják, ha a leánykád nem tűri meg maga mellett. (Ez nem azt jelenti, hogy két nap után vissza kell vinni - de ha mondjuk még két hét múlva is ordít rá és rémisztgeti, akkor bizony meglehet, hogy nem rokonszenves neki a vőlegény. Egyszerre kellett volna hazavinni őket - az lett volna a legjobb.)

A legénykének feltétlenül külön kalitkát kell biztosítanod (jól jön az még majd később is, például gyerek-kalitkának, ha fiacskák születnek esetleg), mert az első napokban-hetekben nem engedheted össze őket. Látod majd a viselkedésükön, hogy mit szólnak egymáshoz, meddig szükséges az elkülönítés. Egészségügyi szempontból mindegy, ha egy légtérben van a két ketrec - viszont az új madárkát nem engedheted ki röpködni, míg idegen neki a hely, a régit viszont nem zárhatod be az új miatt, mert az neki csak kínlódás lenne. Úgyhogy mindenképpen kell egy tartalék kalitka, ugyanúgy berendezve, mint az "igazi" - de persze a mérete lehet kisebb. (Bár nem tudom, mekkora nálad a jelenlegi - úgyhogy ez nem biztos. De két madárnak úgyis elég méretes ketrec kell: nagyjából 60x40-es alapterülettel.)

Nagyon remélem, hogy sikerrel jársz, és elfogadja a tojócskád a kis pajtását.