Törpe japán selyemtyúkunk tegnap kotlani kezdett. Hogyan kell gondoskodni róla?

Nos, ami a szépséget illeti... mieink gyönyörűek. Barátságosak, és nagy éhenkórászok. Mindig rohannak hozzánk, amint belépünk a tyúkudvarba. Kezünkből esznek.

Pötyike délelőtt leszáll a fészekről és eszik, iszik, aztán visszamegy. Tegnap is ezt láttam, ma is. Búzát vittem neki. Egyelőre költöztetése késik, majd délután, ha összejön a család, megbeszéljük. Fogalmam sincs egyelőre a megoldásról, mert ez nem túlságosan nagy kert, kertvárosban.

Szomszédaink örömmel vették a jövevényeket, mondták, énekelgetésükkel élettel telik meg a környék. Tojásrakás után sem ordítoznak. A kakas véletlenül jött, hála az égnek 8 óra körül ébred, vagyis addig csendben van, és hangja meglehetősen halk.

Most már csak az a kérdés, hogy Pityipötyi, a griffmadár nagyságú fehérbabos jószág vajon tyúk-e? Mert annak vettük Aranyat is, aki Aranka lett volna, de kiderült, hogy fiú az istenadta.

Szívesen megmutatnám őket, de nem tudom, hogyan lehet fényképet idehozni.

Köszönöm, kedves 19.20! Olvastam, és készítettem neki homokfürdőt, kis fahamuval dúsítottam.

Úgy döntöttünk, hogy helyén hagyjuk Pötyikét a házban, jól érzi magát, magasan van és zavartalan. Délelőtt lejön, akkor kap mindenféle finomságot, friss vizet, és fürödhet, ha akar.

Köszönök minden segítséget.

Igen, el fogom mondani az eredményt.

Pötyike reggelenként leszáll, sokat eszeget, ma a búza és a darált kukorica mellé vittem főtt répákat és zöldet, sokáig tollászkodik egy magas farönkön, aztán visszaballag a fészekre.

Hamarosan hozok képeket róla. Köszönöm a jókívánságokat, és viszont kívánom.