A nimfa papagáj jó első választásnak?

Én egy hullámos papagájjal kezdtem, lehet neked is az kellene. Kisebb, kisebb igényekkel, kisebb helyen tartható.

Amúgy szerintem mindegyik csíp :)

Nekem is nimfám az első, és semmi baj nincs vele :) A kezeket nem szereti, de a legtöbb madár nincs oda érte. De ha pl zoknit húzok a kezemre, akkor máris meg lehet simogatni :)

Nevelésnél meg hagyd, hogy a madár ismerkedjen. Ne közeledj felé, amíg nem nyered el a bizalmát. Elsőnek, ha hozzád kerül (igazából mindegy, milyen madár), hagyd pár napig, hogy megszokja a környezetet. Legjobb, ha az ülőrúdja egy kicsit a szemmagasság felett van, úgy biztonságban érzik magukat.

A kezedet, ha közeledsz felé, rejtsd el a hátad mögött, ne lássa. Amíg nem ismer meg, próbáld elkerülni, hogy bármilyen hirtelen mozdulatot tegyél, mert ha megijed tőled, akkor megint kezdheted elölről a barátkozást. Hagyj neki egy nap pihenőt, aztán kezdj el beszélni hozzá. Mindegy, hogy mit: csak sokat, lassú, nyugodt hangsúllyal. Meséld el neki, mi volt az iskolában, milyen az idő odakinn, akármit, csak létesíts vele kapcsolatot. Egy idő után a kíváncsiság le fogja győzni a félelmét :) Ha látod, hogy közeledik feléd, akkor szép lassan menj te is közel, de a kezek szigorúan a hátad mögött!

Ha már eltelt egy olyan négy-öt nap, és megvan a bizalom a kettőtök között, akkor ki lehet engedni. Jó, ha veszel, vagy van még egy ülőrudat, kintre. Szépen rakd fel valahová a ketrecen kívülre (és dugj el mindent, amiben kárt képes okozni, bár először még nem szoktak bátran repülni, pláne, ha állatkereskedésben kis ketrecben voltak). Sose akard kivenni a madarat! A ketrec legyen neki egy biztonságos, saját hely, ahol kedvére ellehet, és nem szól bele senki az életébe. Akkor nem lesz gond a visszamenetellel :)

Az első kiengedést viszont úgy időzítsd, hogy nem biztos, gyorsan vissza fog menni. Nyisd ki az ajtót, aztán lépj el távolra, csinálj akármit. Nálam jó egy óra volt, mire nagy óvatosan kitolta a csőrét az ajtón, aztán felmászott az ülőrúdra, és ott ücsörgött :) Ne nyúlj felé, maximum az arcodat, orrodat közelítsd. A nimfa ebből a tekintetből nagyon könnyű madár, hogy a bóbitája elárulja a hangulatát. Ha áll, és nézelődik, akkor nyugodtan közeledhetsz felé, viszont ha leszegi, és összehúzza magát, akkor fél. Ha leszegi, viszont a szárnyát felnyitja, és a fejét is lehúzza, akkor viszont csípni fog, szóval ne erőltesd a közeledést. Se enni, se inni ne adj neki kint semmit, csak és kizárólag a ketrecben legyen, így nem lesz gond visszazárni, és a ketrechez szoktatni :)

A veled való kapcsolatban pedig türelmesen várni kell. Nekem jó két hét volt az első kiengedéstől, mire hagyta magát ujjra ültetni, s kb egy hónap, amikor élősszőr magától odarepült hozzám. Tehát csak türelem. Ha folyamatosan beszélsz, és érdekes dolgot csinálsz, akkor előbb-utóbb a fejeden lesz egy madár. Vagy a válladon :)

Ha ujjra akarod ültetni, akkor nyújtsd ki a kezed, az ujjaidat, a mutatóujjadat kivéve zárd szorosra, csak az az egy ujj legyen kinyújtva. Kinyújtott kézzel, lassan közeledj a madár felé, és remek idő az esti híradó megbeszélésére :) Alulról, lassan közelíts felé, így nem fogja támadásnak venni. Majd óvatosan közelítsd a hasához, éppen a lába felett. A legtöbb madár ekkor már reflexesen át szokott lépni, ha esetleg mégsem, akkor lágyan érintsd a hasához az ujjad. Esetleg segít, ha közben mondod neki, hogy "Lépj fel!". Minden alkalommal ismételd el, amikor fellép, így rögzülni fog. Ha esetleg kitárja a csőrét, vagy a támadás bármelyik jelét érzed, akkor inkább lassan, óvatosan húzd vissza (ne hirtelen, mert akkor megtanulja, hogy irányíthat téged. Úgy csináld, mintha TE gondoltad volna meg magad, és saját akaratból teszel úgy, ahogy teszel.)

Ami nagyon fontos: te vagy a gazdi. Akkor is, ha pár csípést ezzel el kell viselned. A madár folyton érezze, hogy ő alárendelt (mint ahogy a papagájok között a fiatalok azok) mert szüksége van az irányításra. Tehát, ha valamit kell csinálni, de nem ijeszted meg vele, vagy bármi ilyesmi, vagy szükséges, és kell, akkor csináld. Erőset tudnak csípni, de engem pl a nimfám még sohasem csípett meg úgy, hogy sérülést is okozzon. Pláne az első odakapás inkább csak olyan figyelmeztetést, hogy határhoz értél. Ezt azért tartsd tiszteletben, és óvatosan vonulj vissza.

És ami még fontos: sose zárd be a madár fölötti teret, pláne ne a kezeddel! Később, ha megbízik benned, fölé hajthatod a fejedet, de a kezedet ne. Általában, ha egy ragadozó elkapja a madarat, azt felülről szokta, így számukra az ösztönös védekezést indít be. Simogatással jó ideig ne próbálkozz, de azért óvatosan szoktasd a kezedhez. Tegyél lassú mozdulatokat, szépen csúsztasd előtte végig, de ne akarj hozzáérni. Csak lássa, hogy ez a kéz nem egy bántó dolog. Sajnos az állatkereskedésben kézzel ragadják meg a madarakat, és ez eléggé nagy trauma nekik, amit nagyon sokáig nem felejtenek el...

Oh, meg még valami: az én papagájomat sárgarépával egy pillanat alatt le lehet kenyerezni :) Imádja még a salátát, és a nyers céklát is :) Az kész horror, amikor vörös csőrrel koslat fel és alá, mint valami vérpapagáj :D