A galambot (persze nem befogottat) meglehet szelídíteni?

Ha a városi galambokra gondolsz, ezt nem nagyon ajánlanám. Biztos, hogy meg lehet szelídíteni még a befogottat is, de azok betegséghordozók, én hozzájuk sem nyúlnék.

Ha vadon élő állatra gonolsz: az örvös galamb pl. nem védett. Ha a tojást is te akarod kikelteni, elég nehéz dolgod lesz, mert öt percenként kell nekik enni-inni adni... semmi értelme. Több értelme van, ha felnőtt példányt fogsz be, vagy a fészekből szeded ki, amikor még csk félig nőttek ki a tollaik.

Ha ez még valakinek aktuális most is, akkor bátran állíthatom, hogy három napos korától fel lehet nevelni galambot. 2008 szeptember első napjaitól nevelgetem és kb három hónapos korában hozott egy párt magának. Egyszerűen imád ez a galamb. Igaz, én is hatalmas szeretetben neveltem fel. Az viszont meglepett, hogy megtanulta, amikor nem olyan helyre pottyant aminek igazán örülök, akkor megfigyeli és legközelebb oda megy ahol többször megmutattam neki. Oda ami alá van papírozva erre a célra. Azért néha van amikor elvéti. Sőt a párja is oda jár és a papírra pottyant ..legtöbbször, aztán repül vissza a fészekbe a mű tojásokra, amit minden hónapban alá kell tegyek fogamzás gátlóként, különben havi kettő tojást keltene ki.

A galamb és a fertőzés..

Sokaktól hallottam. Kb. 2006-tól 2008-ig voltak az erkélyen vadgalambok vegyesen. Azóta ott már nem tűröm meg az idegeneket mert sok kosszal jár. Itt lakik egy galamb, a saját nevelésem és az általa választott párja. Itt élnek már több mint 3 éve és nem okozott semmilyen fertőzést. Sőt..

Inkább ez olyan hatással van mint amikor a kreol gyerkőc kiszalad a poros udvarra, a kezében jókora zsíros kenyérrel. A kutya ráugrik játékból, ettől a kenyér kifordul a kezéből és a megkent felével zsupsz bele a porba a kutya kaki mellé. A gyerkőc felkapja, és mintha mi sem történt volna gyorsan megkajálja.

Ez olyan mint a védőoltás. Kap egy kis fertőzést, "kóstolót" ebből és abból a baciból is, szinte napi szinten. Talán eleinte még kicsit be is lázasodik tőle, mint egyes védő oltásoktól szoktak. Később viszont már agyoncsapni sem lehet olyan ellenálló lesz. Ezt asszem mindannyian ismerjük.

Ezért, éppen ettől olyan ellenállóan a kisebb higiéniával, kevésbé agyon-hipózott környezetben nevelt gyerekek.

Na persze az is igaz, hogy aki kórházi steril szobához hasonló csíra mentes környezetben él és tízpercenként kézfertőtlenítővel mos kezet, annak minden, a legkisebb adag baci, ami mégis megtalálja, az is megárthat és komoly betegséget okoz.

Még a kérdésre válaszolva, hátha vissza talál ide a kérdező..

Egészen kicsi korától nevelve úgy, hogy ne legyen ott egyik szülő sem, a saját kezeddel kell legalább két hétig etetni, búzamagonként és ujj végről csepegtetett kevés vízzel itatni. Éjszaka eleinte kétszer kell melegvizes palackot cserélni mellette (mű anya), ami le van takarva textillel és mellé jön a kicsi sárga madár. Arra is jön egy vékony bolyhos takaró.

Napról napra hatalmasat nő a kicsi madár. Ha téged ismer meg egyedül, akkor te leszel a pót szülő és legalább két-három hónapos koráig ragaszkodni fog hozzád. Utána megpróbál leválni, vagyis elrepül és ha jó idő van akkor csak enni jár vissza, de egyre vadabb lesz, végül idegenként eltűnik.

Az enyém is csak azért maradt nálam mert novemberi hideg volt amikor elrepült. Kb. három napra eltűnt, aztán egyszer csak jött éhesen és fázva, mint aki el sem akart menni. Azóta úgy ragaszkodik megint mint egy saját gyerek, talán még jobban. Amikor megsimogatom a fejét akkor becsukja a szemét és hozzám simul. Nagyon látszik a ragaszkodása. Haza jövök valahonnan ahol több időt töltöttem, akkor elém áll a földre és jól megnézi az arcom. Végig néz. Ha bringával voltam valahol, akkor megnézegeti a kerekeket és megcsípkedi a gumit. Aztán felrepül a vállamra és látszik, hogy boldog.

Szóval így is lehet nézni a galambot.

Legalábbis én így látom. :)

Amit az életben, a környezetünkben fellelhető

természetes "fertőző" forrásokról érdemes tudni

(mert minden biológiai lény ferőző, még mi is!):

[link]