Egy ismerősömnek minden évben születik 12-15 kismacskája, amik télen meg is halnak. Mit tehetnék ellene?

Tényleg ne hivatkozzunk már arra, hogy régen dédanyádék idejében mi volt a szokás. Régen a természetben éltünk, az emberek 90%-a paraszti életformában élt, nem létezett egy csomó fogalom, ami a városiasodással, polgárosodással, a természettől való elszakadással kapcsolatban született meg. Nem létezett kedvencként tartás, a kutya-macska nem társállat volt, hanem valamilyen munkát végzett, hadd ne kelljen részleteznem. Nem volt a mai értelemben vett állatorvoslás hasüregi műtétek lehetőségével, nem létezett az állatkínzás, felelős állattartás vagy az állatvédelem fogalma. Nem volt időnk és pénzünk a kutyák-macskákkal való törődésre és vécézés után nem mostunk kezet, a csaták után meg hagytuk napokig haldokolni az elesetteket a mezőn, miközben jól le is húztuk a lábbelit róluk. Milyen daliás idők is voltak azok!

Ma ott tartunk, hogy több milliós kóbor állomány terheli a környezetünket mind kutyából, mind macskából. Sem az embernek nem jó ez a környezetterhelés, sem a társállatoknak nem jó a gazdátlan lét. Mivel mi háziasítottuk, szelidítettük őket magunkhoz, és ők már nem vadállatok, amik a természet pusztítása nélkül képesek magukat fenntartani, mi emberek vagyunk felelősek értük. Már csak magunk miatt is legyen annyi tisztesség bennünk, hogy ne a vízbefolytás, lapáttal agyonverés, élve elásás, folyóba dobás legyen a fogamzásgátlás módja, hanem ivartalanítás útján mutassuk meg, mi már olyan emberek vagyunk, akik vécé után (is) kezet mosnak.

Én is örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk. Remélem a túlzások nélküli de felelős állattartás egyre jellemzőbb lesz nálunk is.

Ja és természetesen vízbefojtás, nem ly.