A macskám egy pszichopata! Mit tehetek?

Második kommentelő: Ne haragudj, ha kicsit értelmetlenül fogalmaztam, nagyon a pillanat hevében voltam. Egy nagy cicáról lenne szó, aki már 6 éve az én szobamacskám. Találtam egy kicsi macskát, elkezdtem nevelni. A szobámmal szembeni fürdőben tartottam. A nagy cica hallotta a hangját, szaglászni kezdett, de úgy tűnt minden jól alakul. (Régebbeb is vittem haza talált cicát, de nekem akart Ugrani, a kis cicát pedig megpróbálta megtámadni, pedig a cicát még szállító kosárral tettem be órákra a szobába, de semmi haszna nem volt. Ha megengedtem a cicámnak, hogy megszagolja a kicsit, elkezdte kitolt karmos manccsal pofozni szegényt) Így mist az új esetben úgy tűnt, bár hallja, érzékeli a lakásban lévő cicust, nem zavarja annyira.. Aztán.. Kész, vége. Teljesen bekattant. Nem engedett be a saját szobámba. Morgott, fújtatott, visított és jött felém (jobbik esetben), vagy épp támadó pózból ugrott. Egyszer erőteljesen a szemébe néztem, hogy tudja ki a főnök. Neki ugrott a nyakamnak és karmolt, harapott. Mire leakartam, csupa seb voltam és jött volna vissza megint 'megverni'. A szüleim kiakarták rakni a cicám, hogy nem normális, de valójában úgy gondolom tehetek én is erről az egészről. A cicámat kicsi korától fogva nem érintkezett más állatokkal. Volt egy kutyusom, aki szerette a cicákat, de mikor a kedvenc cicáit megmérgezték, soha többet nem barátkozott macskákkal, közönyös volt, néha morgolódós. A cicával ezért inkább csak én foglalkoztam. Elkényeztettem mindemellett. Szerintem borzalmasan féltékeny más állatokra és emiatt képes nekem jönni, hogy mégis 'hogyan mertem én megcsalni?!) Utálom, mikor ilyen. Lassan tervbe van véve egy saját kis lakás, majd 5-6 éven belüli terv a külföldön élés, szeretnék akkor már nem egy, hanem legalább 2-3 cicát tartani. De a cicám ellehetetleníti a tervet. A kishúgom mindenképp szeretné megtartani az új talált cicát, de attól félek később megint előfordul az, hogy rájön az 5 perc, mert megérezte, hogy nincs egyedül.

Végül sikerült bejutnom a szobámba. A galéria ágyamra nem engedett fel, onnan kukkolt és morgott. A végén leültem a földre, elkezdtem sírni (régen mindig odajött megvígasztalni) és sikerült. Lejött és bújt hozzám. 5 percig engedtd a símogatást, majd megint bekattant. Szép lassan mentem fel a lépcsőn, mindig fentebbi lépcsőfokra. Közben énekeltem, mert máskor is énekeltem, gondoltam az ismerős hang megnyugtatja. Végül a matrac szélén voltam. Odadugtam a kezem, hogy szagolja meg, amin már nem volt a kismacska szaga. Persze morgott megint valamit, de szép lassan már a párnámnál feküdtem. Kellett ehhez az egészhez egy bő 2 óra, de végre lefeküdhettem aludni, mert azelőtti estén a kádban alvás nagyon kikészített testileg-lelkileg :D Viszont valami olyan megoldást is szeretnék, ami ilyen eseteknél gyorsan hat. Már utána olvastam nyugtató spray-knek, füstölőknek, tablettáknak. Elég húzós az áruk, de ha van tapasztalata valakinek ezekkel, vagy esetleg tudna valaki olcsóbb megoldást (esetleg a macskamenta jó erre is?) az nagyon sokat segítene.