Van itt olyan, aki ideiglenes befogadott egy cicát, de amikor kellett tőle válnia, nagyon fájt érte a szíve? Normális, ha másfél hét után annyira megszerettem, hogy sírok miatta?

Hogyhogy nem tarthattad meg? Amúgy normális egy állatot simán meglehet szeretni ennyi idő alatt is😄 főleg ha cicarol van szó

Szia. Én is voltam ilyen helyzetben csak nálam kutyus volt és majdnem egy hónapot volt nálam. Nem engedték a körülmények, hogy megtartsam így az volt a cél, hogy a lehető legjobb gazdit és helyet találjam neki. Eleinte én is nagyon kivoltam, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy ha nem mentem meg talán már nem is élne és én mindent megtettem amit csak tudtam ahhoz, hogy boldog élete legyen. Szerencsére sikerült. Neki is így lett a legjobb. Ez már 6 éve történt. Egy ideig tartottam a kapcsolatot az új gazdijaival, meg néha meglátogattam, de valahogy ez a dolog megszakadt. Talán így a helyes. A mai napig szoktam látni róla képeket, videókat. Még most is kepes vagyok elsirni magam rajta, de most már örömömben. Annyira jó látni, hogy mennyire boldog a kis drága. Teljesen normális, hogy így érzel. Jobb lesz egy kis idővel, hidd el. És gondolj te is az általam leírtakra. Én a mai napig imádom azt a kutyust és kiboritana, ha valami történne vele, nem tudok teljesen elszakadni tőle. Talán azért se, mert facebookon a szemem előtt van mindig és figyelemmel tudom követni a sorsát, de nem gondolok rá napi szinten és már rég felfogtam, hogy így a legjobb. Neki is megvan a saját családja és azóta nekem is lett egy mentett kutyusom :)

Igen, volt ilyen esetem. Egy nagyon kedves cirmos cicát vittem haza, haláli arc volt. Aztán kiderült, hogy a barátnőm is és a kutyám is (!) allergiásak rá. Muszáj volt megválni tőle, de jó helyre került, nagy macska lett belőle. Nagyon szomorú voltam, de hát nem maradhatott. Azért annyira nem fájt, mint ahogy leírtad.

Épp múlt hét csütörtökön vitték el tőlem az ideiglenes cicust. Fájt érte a szívem persze de eleve ideiglenesként fogadtam be, mert tudtam hogy nem tarthatom meg (albérlet) viszont be volt szorulva, én mentettem ki és nem hagyhattam ott meghalni. Ki volt száradva, első 2 nap fecskendőből kellett etetni is. Miután elvitték, még vagy 2x úgy mentem haza hogy szólongatom, aztán rájöttem hogy már nincs ott. De igazából örülök hogy túlélte és hogy egy rendes gazdinál van már, remélem hogy hosszú és boldog élete lesz. :)