Van 2db menhelyi keverék házicicám. Szeretnék még egy macskát. Szerintetek most vegyek egyet, vagy ismét fogadjak örökbe?

Szerintem ha normális tenyésztőtől veszed, nem szaporítótól, akkor rendben van. :) Mindenkinek van álomfajtája, ezzel semmi probléma nincs.

Még nem tartok ott, de a jövőben menhelyről és/vagy utcáról befogadott kutyák és macskák mellett mindenképp szeretnék majd egy salukit, ha akkor még lesznek kölykök, akkor a Sivatagi Tündérek kennelből. :)

Ne érezd magad rosszul, ha tehetnéma világ összes cicáját befogadnám, de sajnos nem menthetem meg az összeset, ebbe bele kell törődni. Ha fajtiszta, ha nem a legtöbb amit megtehetsz, hogy gondoskodsz és szereted azokról a cicákról amik nálad vannak.

Nekem van egy himalája perzsa cicám és egy kis utcai vegyes, imádom mindkettőt. Nekem a perzsa volt először, picit betegeskedős (van egy genetikai betegsége, szóval nem nőtt olyan nagyra, mint egy kifejlett perzsa, nem is akarta más elvinni, de én elsőre beleszerettem) a másik meg egy ismerősnél született és csak átmentem megnézni a kiscicákat aztán, ráböktem az egyikre, hogy őt én magammal viszem ha már nagyobb, így is lett. :D

Nézelődj szerintem mindenfelé és ha megtalálod az új cicát úgy is tudni fogod, hogy Ő AZ. :)

*azokat a cicákat

(bocsi kapkodva írtam)

Milyen fajta tetszik?:)A belső tulajdonságai is szimpatikusak?

Ha tetszik a fajta, és tényleg szeretnél egy olyan cicát, és a tenyésztő akit kinéztél normális, semmi gond nem lenne ebből szerintem.

Ha rám hallgatsz, fogadj örökbe! Nagyon sok a menhelyi macska, és állatért így pénzt ki nem adnék azt biztos. Mindegyik ugyanolyan aranyos, és ugyanannyira szerethető. Sose értettem, ezt a "több 100.000 forintos" kutyákat...

Aztán ha meghal, akkor a gazdája inkább a ráköltött pénzt sajnálja, mint sem az állatot.

Régen nekünk is volt egy kutyánk, akit vettünk. Mivel még nagyon kicsi voltam, 4-5 éves nagyon nem emlékszem rá. Egyszer elszökött, és többé nem lett meg. Nagyon sajnáltuk, nem lett meg többé. Az utcából ugyanakkor eltűnt még 8-10.

A lényeg annyi, hogy évek múlva találtunk az út szélén kuporgó fehér szőrcsomót. :D Eléggé szomorú volt, azt se tudta merre van szegényem, előfordulhat az is hogy kidobták mert elég messze volt, és nem az út mellett várakozott volna. Kinyitotta anyám neki az ajtót, és annyit mondott neki, hogy "Ugorj, ha Velem szeretnél jönni". Ránézett, felállt, és beszállt. Azóta van egy nagyon szófogadó, aranyos, szeretni való kutyánk.

Egy töke van, a szemei külömbözőek, és a nyelve picit mindig kilóg. Dokinál volt, nem is az a baj. :D

De ha egy ember a kinézete miatt választ állatot, az már régen rossz.