Később bújósabb lesz vagy hozzak egy másik cicát?

Sok múlik azon, hogy kiskorában mennyire volt kézhez szokva.

De azért vegyük tudomásul, hogy a macska alapvetően nem társasági lény, nem igényli 0-24-ben az embert. Vegyél kutyát, attól biztos nem lesz nyugtod! Nekem pl. pont azért van macskám, mert kölcsönösen meghagyjuk egymás szabadságát, függetlenségét, és nem maceráljuk egymást állandóan.

Az én macsekom dettó ugyanilyen sőt… :D

Sajna ezzel nem tudsz mit tenni, ők ilyenek :) aztán ki tudja lehet majd idővel megenyhül a te macsekod is. Kisfiú vagy kislány?

Vegyél mellé egy másikat (fogadj örökbe), így nem fog unatkozni, és, ha a másik bújós, lehet eltanulja tőle.

(Amúgy én elfogadnám a macskám ilyennek és kész...nem mindegyik ölbecica).

Nem egyformák, teljesen öntörvényűek.

Én alapvetően úgy látom, hogyha te közeledsz hozzá, simogatnád stb akkor nem foglalkozik veled, de ha kicsit hagyod, nem foglalkozol vele pár óráig,vagy akár pár napig, akkor magától is jön bújni, dörgölőzni.

Erőltetni nem szabad, el kell fogadni, hogyilyenek.

Nekem két utcáról örökbefogadott macskám van. Az egyik annyira félénk volt (pedig 3 hónaposan hoztam egy intézménykertből, ahol nem érhette nagyobb trauma), hogy kb. 3 hónapig alig jött ki a szekrény alól:D Azóta sokat fejlődött, de az alaptermészete mindig tartózkodó maradt. Most már van, amikor felhőtlenül "eldobja magát", de ehhez évek kellettek.

Ne bánd, fogadd el őt olyannak, amilyen!

Tényleg hozhatsz másik macskát a házhoz, nem kell fajtatisztát, nem garancia semmire. Ha egy kicsit idősebbet fogadsz örökbe, már látszik, milyen az alaptermészete. (Mi a másik macskánkat fél évesen fogadtuk örökbe, rajta rögtön látszott, hogy az a "kutyahűséges", a "bőröd alá is be akarok bújni, hogy együtt lehessünk fajta" - mondjuk nem ezért választottuk, és mindkettőt egyformán szeretjük)