Elegem van a macskámból, mit tegyek?

Hát ne haragudj, de b+! Mire számítottál? Hogy szobanövényt veszel amit elég naponta kétszer megsimogatni? Ez gyakorlatilag egy gyerek. Semmi gond nincs vele, csak aktívan kellene vele foglalkozni, persze nem úgy hogy vered. Nekem is most van egy fél éves kiscicám, és egy kis ördögfajzat, de szépen türelemmel a legnagyobb genyóságairól már leszoktattam. Ő is beleszart néha a virágba, meg megtépett pár függönyt, lepisilte a bőrfotelt, szétszórta az almot, kilopta a sajtos stanglit a kenyeres kosárból, lebontotta a cipőfűzőmet, belemászott a mosogatóba (ezt nem is értem =D), megtépte a nadrágomat mikor mászott föl a lábamon, folyamatosan rágja a hajamat ha eléri, elképesztő. De nekem ezzel nincs problémám, mert úgy hoztam haza, hogy ezzel számoltam. Nem voltak ilyen illúzióim, hogy majd kisangyal módjára elvegetálgat a sarokban.

Keress ennek a szegénynek egy új gazdát, legközelebb meg 1000x jobban gondold át, hogy vállalsz-e ekkora felelősséget, mint egy háziállat. Ha pedig úgy döntesz, hogy igen, akkor tessék szépen felkészülni rá. Mondom, ez pont olyan, mint egy ember gyerek. Lehet hogy a szomszéd Katié a világ legcukibb, legnyugodtabb kis bogyókája, de a tied meg majd az első évét folyamatos üvöltéssel tölti, mert annyira hasfájós. Soha nem a legjobb eshetőségre kell készülni, hanem a legrosszabbra és akkor nem ér semmi váratlanul.

Inkább add oda valakinek, mert te nem tudsz vele bánni.

Ha gyereked lesz és ö borogat (net fog), öt is megütöd?

És most nem kell az "egy gyerek más" dumával jönni, mert egy kisbaba kb ezeket csinálja.

és ha odaadtad a macsekot valakinek, aki szereti, akkor ne vegyél magadhoz többet állatot és kezeltesd az idegbajodat (mert aki megüt egy pár hetes kölyköt az nem normális).

"Írtam, hogy vannak játékai, amikkel max két percig lehet lefoglalni..."

Az édeskevés. Foglalkozni kell vele, mint egy pici gyerekkel: Ha körülbástyázod is játékokkal, az még nem foglalkozás.

Ne haragudj, de ez hülyeség, hogy nem kell majd senkinek, mert lány cica. Már létezik ivartalanítás (amit természetesen nem neked kell majd állni, ha tovább adsz rajta), aminek sok előnye van, csak a maradi emberek nem látják ezt be, mert "ez csak egy állat, él max 5 évig, minek költsünk rá ennyi pénzt". (Direkt nem írtam, hogy falusiak, öregek, mert nagymamám is az és mégis ivartalanítva lett a cicája. Nekem is van a fiú és a lány is.) Sokan állatkínzásnak tartják ilyen műtétnek kitenni egy állatot, de évi 3 alom kiscicát földhöz vágni az teljesen normális...

Az meg, hogy harapja a farkát...hát istenem, játszik. Nekünk is szoktak a lábukkal birkózni, ettől még nem ketyósok. Az állatoknak is van személyisége, te pont egy ilyet fogtál ki, ha nem bírsz vele keress neki új helyet, hidd el találni fogsz, nyugodtan tüntesd fel, hogy nagyon aktív, játékos, sok foglalkozást igénylő, lány cica. (Nehogy a következő gazdit is meglepetés érje.) Szerintem egy kisgyereknek, aki szívesen játszik vele és szereti, ha produkálja magát (mert a gyerekeknek legtöbbször unalmas egy folyton alvó cica) teljesen ideális lenne.

Talán normálisan kellene vele foglalkozni, nem idegbetegen, először is Foglalkozni kellene vele, tanítgatni, nevelgetni, nem ütni-verni-ordibálni, mint egy kattant. (Zárójeles kérdésem, hogy mennyi idős vagy, és te milyen nevelést kaptál, de mindegy).

Másodszor, ha erre képtelen vagy, ne tarts macskát. Ezek szerint a kutya az udvaron van, tehát nem a lakásban, tehát "nincs vele gond" (többszörös idézőjelben). Tehát foglalkozva sincs vele, el van ott magának kint alapon.

Akkor ne tarts a lakásban semmilyen állatot, a macskának keress egy Rendes(!) gazdát. Legalább azt csináld lelkiismeretesen, és olyannak add, aki gondos gazdi, és akinek nem fogyóeszköz a macska. Ja, ingyen.