Ti féltékenyek vagytok a cicátokra?
Van egy kismacskám, akit 6 hete hoztam haza 10 hetesen az előző gazdáitól. És van egy nővérem, akinek van egy lánya és mindketten velünk laknak még és a gyereke is hisztizni kezdett, hogy ha nekem is van macskám, akkor ő is hadd kapjon már egyet..Így most van 2 kiscicánk, de úgy vettem észre, a családban mindenki az én cicámat szereti jobban, mert ő olyan kis cuki és játékos, a másik cica meg sokkal lustább. Még a nővérem gyereke is mindig az enyémet b4szkurálja és ilyenkor mindig ideges leszek, mert állandóan rajta csüng kb és félek, jobban fogja szeretni a saját macskám, mint engem..Én is sokat ölelgetem amúgy, de amikor már látom rajta, hogy el akar menni, akkor leteszem és hagyom, hogy hadd szaladgáljon vagy játsszon. Nővérem gyereke viszont akkor se teszi le, ha már ott kapálózik csóri cica, csak összefogja azt a kis bőrt a tarkójánál vagy lefogja, hogy ne tudjon elmenni...De egy idő után mindig megnyugszik és beletörődik a helyzetbe a cicám. És a nővérem kölyke mindig olyanokat mond, hogy nálam a saját macskám is így kapálózik, amikor túl sokáig van nálam, hozzá meg mindig odabújik, vagy amikor látom, hogy ott gyomrozza és rászólok, hogy tegye le, hadd menjen oda, ahova akar a macska, elkezdi mondani, hogy nem úgy néz ki, mint aki annyira el akar menni..
Szerintetek ezek alapján tényleg jobban szeretheti a saját cicám őt, mint engem? Vagy nála mitől nyugszik meg? Lehet, azért lesz olyan nyugodt, mert rájött, minél jobban kapálózik, annál inkább lefogja és úgyse menekülhet, ezért inkább úgy tesz, mintha élvezné, hogy gyomrozza és így hamarabb szabadulhat?
És titeket nem zavar, amikor más így szeretgeti a ti cicátokat, mármint nem féltek, hogy jobban megkedveli a másik embert nálatok?
A második szépen leírta azokat a sztereotípiákat, amikből semmi sem igaz.
A kérdésre válaszolva: nem. Én örülnék neki, ha szeretné a macskámat. De ha már a macskát is zavarná, sosem hagyná békén, akkor rászólnék.
A 2.-kal én sem értek egyet!
Nekünk 2 cicánk van, abból egy az enyém, egy a testvéremé. Természetesen ugyanúgy kezeljük a másikét, de mégis megvan az, hogy ő az én cicám.
7 évig mindennap együtt voltunk, hozzám kicsit jobban ragaszkodott, többet engedett nekem, mint a többieknek, illetve inkább csak az én társaságomban volt hajlandó hosszabb ideig nyugton lenni. Aztán suli miatt csak hétvégente járok haza már 4. éve. Amikor anya mesélte, hogy velük alszik mindennap, ugyanúgy viselkedik velük, mint velem a macska, azt hittem átpártolt hozzájuk, hiszen ők etették, simogatták egész héten. De nem! Hiszen amint hazaértem már várt az ajtóban, amint leültem jött utánam, felugrott a kanapéra, el sem mozdult mellőlem, vele aludtam, és amikor otthon voltam minden olyan volt, mint előtte. Mikor nem voltam otthon, akkor ment bratyizni a többiekhez persze, de amint hazaértem, mintha ők nem is léteztek volna mind a mai napig még 4 év után is.
Szóval igenis tudja, hogy te vagy a gazdája, és nem tekinti tesódat annak.
Az a baj, hogy a nővéremnek többször is szóltam már, hogy szóljon rá a gyerekére, mert a cicának se tesz jót, ha állandóan gyomrozzák, erre mindig az volt a válasza: Jajj és akkor mi van? Ne legyek már ilyen önző f4sz, hogy nem engedem, hogy más is simogassa a macskámat..
Amúgy a kölyke 11 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!