Lehet még kevésbé félénk a cicám?

Egy barátomnál születtek kiscicák, és elég rosszul, szinte semennyire sem lettek szocializálva. Most körülbelül pont a kritikus 12. hétnél járhatnak, és azt olvastam hogy azután már egy félénk cica sem lesz bújós.

Szóval van a barátomnál egy kiscica, akit szeretnék örökbe fogadni, már háromszor találkoztam vele, először kis vonakodás után nyugodtan feküdt az ölemben, másodjára el is aludt, aztán két hétig nem volt alkalmam menni. Ma mégis meglátogattam és ezúttal nem volt hajlandó szépen nyugodtan pihenni, hanem kimászott az ölemből és kissé arrébb mindig leült.

Utána elkezdtem megfigyelni, és a következőket láttam:

- A testvéreihez képest elég félős, és némileg kisebb is.

- Mondhatni bamba, nehezen kelti fel a játék az érdeklődését, de ha igen is, akkor sem támadja le erősen, csak egy kicsit játszott a labdával ami nem is nálam volt hanem külön.

- A múltkori esetek ellenére most nem nagyon engedte, hogy simogassam, kinyújtott kar látványára elhúzódott (kivéve mikor szopcsizott)

A kérdésem az lenne, hogy ha hazahoznám, lehetetlen lenne ezen a félénkségen változtatni? Amennyi időt csak lehetne vele töltenék, de így tulajdonképpen nem is úgy viselkedik, mint egy cica, hanem mint egy visszahúzódó kis szobor. Szóval hiába olyan szép, ez a tulajdonsága kissé elvette a kedvem a befogadástól. Most körülbelül két és fél hónapos lehet vagy több, a személyisége örökre ilyen marad? Ha van rá esély, hogy nem, mivel segíthetnék ezen a folyamaton? Amikor ma délután már huzamosabb ideig egy légtérben voltunk, a játék láttán közelebb jött és mikor felé nyújtottam a karomat, nem húzódott el. Bár nem volt olyan közel, hogy meg tudjam érinteni.

Nagyon szeretném, ha a macskám bújós, kedves lenne, de külsőre meg számomra ez a cica a legszebb mert egyszerűen beleszerettem. Még ha lenne is egy hasonlóan szép cicám, akkor is hozzá hasonlítgatnám, ami felesleges lenne.