A macska felsőbbrendű lény?

Igen van egy vicc is a macskák és a kutyák közötti gondolkodásbeli különbségről:

A kutya így látja a gazdáját:

"Jajj, az én drága gazdám, mindig kedveskedik, magához hív, enni ad, biztos valami Istenség lehet..."

a macska így látja:

"Jajj, az én gazdám kedveskedik, simogat, kényeztet, enni ad, biztos én egy Istenség lehetek!"

Különben igaz ez rájuk, mert ha olyanja van, hiába szólsz neki, le sem sz*rja a fejedet:D

Egy darabig én is így éreztem, mintha le sem sz*rna, csak adjon valaki neki enni, és aludhasson az ágyamban. Ez különösen fájt, mert amikor elhoztam az anyjától, maréknyi kismacska volt, gyakorlatilag én vagyok az anyja...és mégis. Aztán el kellett utaznom pár napra, és egy barátnőmre, az anyacica gazdijára bíztam, ellátva szigorú utasításokkal. Hazaérve érte mentem, és nagyon lesoványododt macskát találtam. A barátnőm azt mondta, nem evett egy falatot sem, csak egész nap a szekrény tetején kuporgott szegénykém.

Ha szkeptikus akarnék lenni, most mondhatnám, hogy a helyváltozás viselte meg, de én emocionális fajta vagyok, és azt mondom, lám, mégis szeret engem a macska, és hiányoztam neki!!! :)