Vasárnap halt meg a cicám, de már új cicát szeretnék. Ez normális?

Természetesen normális.

Én azonnal akartam új kutyát, amint meghalt. Ez nem azt jelenti hogy nem szerettem. Hónapok teltek el, de még mindig elszoktam magamat sírni.

Normális, mindenki máshogy tudja feldolgozni az elvesztett kedvenc halálát, ha neked így könnyebb bátran fogadj be egy gazdira váró cicust, ettől nem vagy gonosz,épp ugy szereted az eltávozott cicust, s örzöd emlékét.

Persze, hogy normális. A szomszédomban az idős néninek amikor meghalt a kutyája, két nap múlva már hozta is a lánya a menhelyről az új kutyusát. 200 négyzetméteres házban lakik a néni tök egyedül, kb. házi állat nélkül egész nap magát kerülgetni. Azt mondta, hogy alig bírta ki azt a 2 napot is, mert nem volt kihez beszélni, együtt aludni, sétálni vinni, gondoskodni, stb.

Én is így voltam, csak a nyuszimmal. És én sem érzem normálisnak. Nagyon megvisel(t) az elvesztése (kb 2 hete történt), de napokkal később elkezdtem érezni, hogy nem bírok nyuszi nélkül élni, és beszéltem is egy tenyésztővel. Márciusban jön hozzánk új kis szőrgolyó, viszont néha belém hasíta bűntudat, hogy ilyen hamar másik nyuszón gondolkodom. De attól még ugyanúgy fáj az elvesztése, ugyanúgy hiányzik, és rengeteget gondolok rá, sokat sírok is még mindig. De azzal senkinek sem lesz jobb, ha én kínzom magam még hosszú ideig azzal, hogy nem hozok haza másik nyuszit. Legalább segít majd elterelni a figyelmemet, és újra vidámságot hoz az életembe.

Ez egyáltalán nem gáz. Inkább az, ha vkinek még ott van a kiskedvence, de másikat akar vagy ilyesmi. Szerintem az a gáz.