Kaptam egy macskát, mit csináljak vele? (többi lent)
Elég sok mentális betegségem van, nem vagyok beszámítható, 6éve járok terápiára, pszichiátrián is kezeltek, nem akarok állatot tartani, mert az csak szenvedni fog mellettem.
Megmondtam a családomnak is, hogy nem akarok állatot tartani, de a dokim kitalálta, hogy ez a legjobb terápia, meg az anyukám és párom is azon a véleményen vannak, hogy egy szőrös kis állat majd meggyógyít, ezért vettek nekem egy macskát, ami ráadásul jó drága volt, mert fajtatiszta. És persze jó drága neki a prémiumkaja, a szilikátos alom, az oltások, az ivartalanítás, az összes macskaholmi... nem vagyok milliomos, nincs munkám a betegségeim miatt és még tb sem jár nekem, amiből a gyógyszereimet meg tudnám venni normális áron. Persze mindent megveszek a cicának, csak így semmi másra nem jut. Párom meg a szülők finanszíroznak mindent és persze megy a dobálózás, hogyha már ilyen drága állatot kaptam, igazán kereshetnék egy kis pénzt. (szóval erre ment ki az egész, mi? ha állatom van meggyógyulok és majd lesz munkám??)
A kisállat még 1 hónapja sincs nálam, de máris sokkal rosszabbul vagyok, az első héten hiába csináltam bármit, belekakilt az alomba de nem mosdatta le a fenekét és mindent összekent. Minden reggel erre ébredtem, már azt hittem megőrülök, 10esével szedtem be az 1mg-os frontint, mert éreztem, hogy úgy megy fel bennem a pumpa, hogyha nem higgasztom le magam, akkor a macska ki lesz vágva az ablakon... de nem tettem semmit, csak kizártam a szobából amiben voltam, amíg nem hatott a gyógyszer. Én tényleg imádom az állatokat, de ez nem felelős állattartás!
Mostmár szerencsére a kaki dolog egyre kevesebbszer van, mert végre megtanulta, hogy ne lépjen bele meg mosakodjon. Most meg kezdi a következő hülyeséget: mindent szétszaggat, ami kedves nekem. Van mászókája, kaparófája, még akadálypályát is építettem neki a nappali közepére (nehogy már jó legyen a közérzetem és legyen egy kis önértékelésem, hogy renddel és tisztasággal fogadom a páromat) mindenhová madzagok vannak felakasztgatva, kismillió papírgalacsin meg összecsomózott rossz zokni, szívószálak, rossz tollak, játékegerek vannak mindenfelé, hogy azokkal játsszon, de fittyet hány rá. A 46ezer forintos függönyt miszlikbe aprította, az anyukámtól kapott szép szatéplepedőmet is szétszakította, tönkretette a székem háttámláját, a plüssmacimat, amivel aludtam és a páromtól kaptam a szülinapomra. Mindent, ami fontos nekem! Simogatni sem lehet, mert azt hiszi játszok vele, a körmét nem dugja ki, de harap, mint a veszedelem. Tiszta véres harapásnyom a kezem, attól is félek, hogy nem hiszik el nekem, hogy a macska csinálja és majd megint jön a l*cseszés, hogy "persze a macska, mi? Vagy inkább megint elkezdted magad szúrkálni!!"
Már próbáltam megebszélni ezt a párommal és a szüleimmel, de csak jól lekiabáltak, hogy még egy macskára se tudok vigyázni. Teljesen kivagyok idegileg, ami eddig jó volt azt mind elrontotta a kiscica és egy szavam se lehet, semmi és még retteghetek is, hogy mi lesz, ha nem tömöm magamba a nyugtatót, akkor a cicával se tudok többé kedves lenni, hanem kitekerem a nyakát. Tudom, hogy nem szándékosan teszi tönkre az életemet, de egyszerűen utálom, hogy ittvan! Miért nem bírták megérteni, hogy nekem nem való kisállat?
Ajándékozd el a macskát. Ez így neki és neked sem jó, ez látszik az írásodból.
Élő állatot pedig nem ajándékozunk, ezt jó lenne tudatosítani azokban, akiktől kaptad, mert még ha orvos tanácsára vették is, rossz vége van a dolognak, mert te aki kaptad, nem szerettél volna állatot.
Köszönöm a választ. Én is ezt látnám a legjobbnak, csak annyira nehéz ez több szempontból is. Senkit sem ismerek, akinek oda merném adni. Eddig amikor állatorvoshoz vittem, olyan megdöbbentően tuskó emberekkel találkoztam, hogy nem akartam elhinni. Körülbelül: "doktorúr a kutyám már 3napja nem lélegzik, csak nincs valami baja?"... Nagyon féltem a cicust, életében 2x volt kint hámmal, nem akarom, hogy valaki csak úgy kiengedje, márpedig kevés olyan ember van, aki sok időt rá tud szánni egy kisállatra és bent tartaná a lakásban, megvenné neki akár a saját igényit feláldozva is a jó minőségű tápot.
Másrészt, minden ellenére megszeretettem. Tudom, hogy ez mennyire önző és hosszú távon a cicának mindenképpen jobb lenne. Fogok keresni valakit, aki tud rá vigyázni felelősséggel, nem érdekel, ha emiatt ledorongolnak akiktől kaptam, én vagyok a cicával egész nap nem ők, én tudom mi jó neki, és nem egy begyógyszerezett dilisre van szüksége.
Ha fajtatiszta a cica, akkor a legegyszerűbb, ha visszaviszed a tenyésztőjének.
Vagy, vedd fel a kapcsolatot macskamentőkkel (facebookon megtalálod őket), vagy a NOÉ állatmenhellyel, meséld el a sztorit őszintén és kérd a segítségüket.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. A szüleid és párod nyilván jót akartak, de rosszul. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve... Élő állatot ajándékba soha, senkinek nem veszünk! Ilyen helyzetben meg aztán végképp nem! Ez persze nem neked szól, hanem a családodnak.
Tehát... Kezelés alatt állsz, és a doktor szerint jót tenne neked egy állat.
De téged zavar, hogy kizökkent a 6 éve tartó "jó ez így beteg vagyok" komfort zónádból.
Lássuk csak... Nem tudok olyan megoldast, ami mindenkinek jó.
Nem vagy még olyan állapotban, hogy kereshess egy kis pénzt (nem is tudom hogy gondolják, emberek közé menve, vagy mi?), nem is értem ez hogy merült fel a családban...
Ugyanakkor irod hogy megszeretted mégis. Neked kell eldöntened, hogy mi legyen, adsz helyet az életedben a macskának, elviselve, hogy megváltoztatja azt az állóvizet, amiben eddig elvoltál. Vagy megszabadulsz töle, de akkor minden olyan marad, amilyen volt. Vagy rosszabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!