Maine Coon milyen macska?

Az enyém lany, 2 éves, ivartalanított. 6 Kg, szóval nem olyan nagy.

Egy királykisasszony :) Hisztis.

Nem nyúlhatok hozzá, mert nem bírja, ha simogatják, vagy ölelgetik. Békén kell hagyni, vagy játszani vele, addig, amíg neki kedve tartja, aztán ha megunta, otthagy.

Nagyon ragaszkodó, mert ugyan dögönyözni nem lehet, de a házban mindenhová követ. Bármit csinálok, ott van velem.

Eleinte csak benti cica volt, de párszor kiszökött és most már néha kiengedem, ha jó idő van. Fél szememet rajta szoktam tartani, de még soha nem ment a kapun kívülre. Csak bogarászik és nézelődik egész nap. Szeret kint lenni. Egy igazi úrihölgy, mert ha WC-re kell mennie, bejön. Nem alacsonyodik le odáig, hogy kint végezze a dolgát.

Nagyon kedves és nem bosszúálló!

Az idegeneket nem szereti. Ha vendég jön, elbújik az ágy alá.

A kandúrok állítólag hízelgősebbek.

Szőr az mindenhol van, de szerintem bármilyen más fajta macskánál így van.

Hetente ki kell fésülni, mert ha elmarad, akkor itt-ott rasztás lesz a bundája. Főleg a mellkasán és a hónalján lehetnek ilyen összekócolódott szőrcsomók. Én ezeket ki szoktam vágni, ha nem tudom kifésülni.

Kicsi korától kezdve szoktatni kellett a fésülködéshez, mert azt nem szereti. Ketten fésüljük és gyorsan kell dolgozni, mert hamar elfogy a türelme és akkor harap és karmol.

Mi a legalacsonyabb fokozaton ki is szoktuk porszívózni, hogy a kifésült szőrt kiszedjük a bundájából. Ezt csak óvatosan szabad.

Szőroldót szinte minden nap kap, így a két év alatt egyszer hányt csak szőrt. Szépen áthaladnak az emésztőrendszerén a benyalt szőrszálak.

Egy hím Maine Coonom volt. Körülbelül 10-12 kiló volt, elég nagy termetre, de alapvetően sovány, valamiért sosem evett túl sokat, hiába bármilyen minőségi táp.

Nem volt túl hízelgős, követett, leült/feküdt mellém, de nem lehetett ölbe venni, sem túl sokáig simogatni, azt is csak úgy, ahogy ő akarta. A szőre szép volt, gondozta magának, de attól még hullott, napi porszívózás mellett sem lehetett eltüntetni. Fésülni egyáltalán nem bírtam, se kicsiként se nagynak, nem hagyta. Szerintem összesítve normális macska volt, nem voltak kifejezett idegesítő szokásai, de egyáltalán nem volt játékos, egyedül a papírgalacsint szerette lelökni az asztalról és ennyi. Türelmes volt, ha számára nem tetsző dolgot csináltam, akkor csak higgadtan eltolta a kezem, sosem karmolt vagyok harapott. Olyan volt, mint egy előkelő úr. :)