Szüksége van egyátalán a macskáknak otthonra/gazdára?

En falurol szarmazom, ott sok kobor macska volt/van. Nekik nincs gazdajuk, sokuk elhagyott hazak padlasan, vagy istalloban elnek, ahol sok az eger es a patkany. Nem eteti oket senki! Mogottunk van egy disznotelep, ott is sok kobor macska el, azokat sem etetik. Egy idoben jart hozzank egy kandur, az is kobor volt, es anyu megetette, de szegeny nagyon ronda volt, es ferges is.

Sot, nalunk szulettek kismacskak, elajandekoztuk oket, es csak 1 kandur maradt. Aki elvadult! Eljart mindig, volt hogy 2-3 hetig nem lattuk. Aztan neha megjelent, adtunk neki enni, ott ult az ajto elott, de mire ujra mentunk ki, eltunt. Aztan egyre ritkabban jott haza, es egyszer apu este setalt, es talalkozott vele az utcan. Hivta, de nem ment oda hozza. Aztan tobbet nem is lattuk! Szoval igen, a macskanak konkretan semmi szuksege az emberre, ha tud vadaszni, o siman fenntartja magat. Megfog madarakat, ragcsalokat, siklot, barmit! Csak ugyebar kell nekik oltas veszetseg ellen, ezert nincsenek kobor allatok nagyon. De az en gyerekkoromban, hat falun volt jopar!

Az átlag macskák nincsenek genetikailag módosítva, mint a kutyák, gyakorlatilag fajtársak maradtak a vadmacsekokkal. Bennük még élnek a régi ösztönök, és bizony, nyugodtan elvannak emberi közreműködés nélkül is.

Más kérdés, hogy a jó nevelés igazi háziállatot farag belőlük.

Az én macskám egész nap a sarkamban lohol, még a vécére se tudok anélkül leülni, hogy ne ugrana az ölembe.

Nem nagyon tudja elfoglalni magát, így ha unatkozik, mindig engem "hív". Ő két napot nem bírna ki egyedül, mert mindenre tőlem várja a megoldást, egészen pici korától ezt szokta meg.

A másik cicánk ösztönösebb, ő pl. nem is szeret velünk játszani, egy kupakot is képes egész nap magának elkergetni.

Meggondolandó egyébként, hogy mi vesszük el a helyet az állatoktól, mennyit kell szerencsétleneknek alkalmazkodni hozzánk.

Az énekesmadarak pl. a városokban más frekvencián csiripelnek, mint kéne, különben nem hallatszódnának ki a zajból.

Annyira megváltozott a hangjuk, hogy egy normális, vidéki fajtársukkal már nem értenék meg egymást.

Te is elvagy a kukában talált kajával, behúzódsz egy fa alá ha esik, emberek is élnek az utcán, szóval ennyi erővel senkinek sincs szüksége semmilyen gondoskodásra.

Figyelj, leírom neked azt a természeti törvényt, amire láthatóan nem bírsz magadtól rájönni:

Ha hozzá tudsz valahonnan jutni azokhoz a dolgokhoz, amik kellenek neked az élethez, akkor másra már nincs szükséged. Értem?

Ott kezdődnek a dolgok, hogyha valamit nem tudsz megszerezni, amire szükséged van. És kapaszkodj meg: egy macska (és egy kutya) nem tudna megszerezni magának minden szükséges dolgot egész életében kóbor állatként, legfőképpen városi környezetben. Még élelmet sem. A másik dolog, hogy az emberek nem is hagyják nekik, hogy érvényesüljenek, mert kis túlzással tűzzel-vassal pusztítják őket. Oké, vannak, akik etetik őket, de a nagy többség elzavarja őket, nem tűri meg a környezetében, sőt, direkt rosszat akar neki.

De, utolsó, pont a közreműködésünk nélkül lennének el jól.

Mindenki úgy csinál, mintha a száraztáp, és a bezártság akkora nagy élmény lenne nekik.

Természet szerűleg nem ehhez vannak szokva, ha nem barmoltuk volna szét az elovilagot, el lennének rágcsálókon whiskas helyett és nem panaszkodnanak.

Mondjuk már el vannak hulyitve az emberek, mindenki sajnalja a ketrecben tartott tojokat, láttál már panelhazat? :D

Véletlenül Elkuldtem. Az emberek sem véletlenül depressziósak, ha bárki úgy gondolja, hogy neki jó egész életében háromszor annyit dolgozni mint amennyi erőfeszítésbe kerülne élelmet szerezni, hogy megmondjak mit tehet, hova mehet és mikor, hogy jó hogy már nem mérgező kaját eszik, az el van tevelyedve.

Csak ugye mindenki meg van hulyitve mert a felső tízezer igényli azt a kényelmet ami a többinek csak hulyites.

Életemben már nagyon sok macskám volt, kinti, és csak benti tartásban is. Jelenleg van 5 fajtatisztám, akik a lakás kényelmét élvezhetik, és ha kitenném őket is, csak az ajtó előtt nyávognának...

Nos a cicáknál, akárcsak a kutyáknál tudunk fajtákról beszélni. Ha egy két fajtát nézünk, mint pl egy perzsa, akinek folyton szemproblémái vannak, a szőrét ápolni kell, és még a lakásban is inkább szomjan döglik, minthogy felkeljen a kanapéról....nos igen, kis eséllyel lesz belőle utcai túlélő... vannak olyan fajták, amiket nem véletlen tartunk lakásban.

De beszéljünk a korcsokról, a sima házicicákról. Sokuk csak kint van tartva, lakás közelébe se mehet, némelyiknek még a garázsba sincs bejárás, semmi fedett hely, csak néha kap kaját. Ez kb mondhatni ugyanúgy kóbor lét. Minden állat a vadonban sokkal kevesebb ideig él, mint fogságban, normális kaja, és orvos mellett, így az átlag kóbor cicák kb fele annyi ideig élnek, mint benti társaik. Az oltáshiánytól kevés állat pusztul el egyébként, kb 10-15% maximum. A veszettség szinte már nincs jelen, vadakat gyógyszerezik, igen kevés veszett állat van.

És ezt leszámítva, igen jól elvannak, sőtt nem egy házicica párosodott már vad társával, több fajta így alakult ki. Egyedül a kutyát sikerült teljesen domesztikálni, a keverék cicákat nem fogjuk tudni. Ugyan vannak nagyon emberhez ragoszkodó fajták, vagy egyedek, de a kutyát már régen dédelgették, míg a macskát még mindig csak rágcsálóírtásra tartották, és emiatt mondhatni szándékosan nem is kapott kaját, még a házaknál sem. A kutya meg a macskát azért is nehéz összehasonlítani, mert

1 a kutya falkában vadászik, míg a macska magányos állat alapjáraton.

2 a kutyának nincs mire vadásznia a városokban, viszont rágcsálók, madarak mindenhol vannak, így a cica előnyben van.

3 a cicák lényegsebben jobb vadászok, mint a keverék kóbor kutyák, hacsak nincs bennük erős vadászkutyavér.

Így a cica kukázhat is, de simán megfogja azt, ami neki kell. És egy egészséges cica szívósabb is talán, mint egy kutya.

Így azt tudnám mondani, hogy a cicák közt is vannak olyan fajták, amik valazeg kihalnának az ember segítsége nélkül, de a sima házimacska életbenmarad, és nincs szüksége az emberre. Az már megint csak más kérdés, hogy vannak olyan okosak, hogy rájönnek, jobb egy háztartáshoz verődni, mert akkor vadászni sem kell :)

Vidékies környezetben ez mindennapos dolog. Rengeteg a gazdátlan vagy félig elvadult macska,akinek néha leraknak egy tál kaját ,de a nap nagy részében valahol mászkál. És vadászik is. Még a kaját kapó macska is hordja haza akár napi szinten is a madarakat meg a rágcsálókat mutogatni a gazdájának. Amelyik meg nem kap enni, az meg is eszi ezeket.

Amelyik kismacska emberi közelség nélkül jön világra és nő fel az bizony vad is marad kerüli az embert mégis megél . Persze mint akármelyik vadon élő állatra rá is ezer veszély leselkedik,nem fog olyan soká élni mint a plüsspárnán heverésző társai.