Van vmi megoldás? Van Magyarországon macskaviselkedés szakértő?
Sziasztok.
Röviden megpróbálnám elmesélni a történetet...
Egy menhelyen önkéteskedem már 6 éve. Igencsak erős érzelmekkel viseltetek az esélytelen állatok sorsával. 3 cicám van és egy kutyám. A kutyusnak melső jobb lábát amputálták egy autobaleset miatt. A 3 cica pedig mind súlyos viselkedésproblémával lettek elhozva. Agresszívek voltak, féltek, ndm bíztak az emberben, nem voltak szobatiszták stb. 2 cicát rengeteg türelemmel, bizalommal teljesen sikerült szocializálnom. Kedvesek, bújnak, semmi gond nincs velük(2 év eltéréssel kerültek ide, az idősebb fiút 3 éve hoztam el)Azonban 5 hónapja az állatorvos behozott egy cicát(2 éves vt)akit azért vittek hozzá, hogy elaltassa. A kislány, Lulu azonnal elvarázsolt, tudtam, hogy vagy én, vagy a halál lesz a sorsa, felnőtt problémás allat senkinek sem kell. Szegénykémnek törött a farka, 3 bordája eltört, és rosszul forrt össze, így konkrétan kiáll az egyik oldalt. Magamhoz vettem. Minden bizonnyal súlyosan bántották, így teljesen megértem, hogy nem bízik az emberekben.
1 hónapig nem jött ki a fotel alól, de sikerült idővel kicsalogatni. Azonban azóta az állapota stagnál. A többi álattal nem barátságos, fúj rájuk, de verekedni nem szoktak. Velünk viszont nagyon agresszív. El nem menekül, de fúj, morog köpköd, támad, foggal karommal, akkor is ha nem érünk hozzá. Nem tudom mit csináljak. Mindig is macskás beállítottságú voltam, az összes magyarul kiadott irodalmon átrágtam már magam, sem játék, sem nasi, semmi nem vállik be. A lakás egy konkrét cicapalota, anélkül körbe tudják járni, hogy a földet érintenék, teli van polcokkal, cicabútorokkal, az erkélyre szintén kimehetnek, az is biztosítva van cicahálóval, cicafűvel, macskamentával, bútorral ellátva.
Lulu 5 hónapja van nállunk, és nem tudok rá hatni. Kérdeztem mér tenyésztőt, 6 állatvorst, menhelyeseket, és semmi nem vállt be.
Viszont van egy még nagyobb "problémám". A párommal már egy éve próbálkoztunk baba ügyben, már orvosokhoz jártunk, azt hittük, valami gond van. Amikor hazahoztam a cicát leálltunk, hiszen először szocializálni kéne ugye őt...viszont hamar kiderült, hogy még azelőtt egy héttel teherbe estem, hogy Lulu idekerült. Mindketten elsírtuk magunkat örömünkben, de a boldogságunk addig tartotz, amíg bele nem gondoltunk, hogy mi lesz így a macskával? Rettegek a baba miatt, félek a cica kárt tenne benne.
A párom teljes mértékben a falra mászik a cicától, már 2x kelett orvoshoz vinnie, mert akkorát harapott belém, hogy ölteni kellett. Én próbálok kitartani a cica melett, tudom, hogy nem az ő hibája az egész, de lassan választanom kell közötte, és a férjem és gyermekem közt...
Viszont nem akarom őt visszavinni a menhelyre, mert tudom, hogy altatás lenne a vége, és azt nem tudnám elviselni, darabokra törne a szívem. Teljesen tanácstalan vagyok. Van Magyarországon szakember, aki tudna segíteni? Mit tehetnék mégis? Türelmes ember vagyok, a többi cicámnak is egy évbe tellett, mire normális cicák lettek, de most szorít a határidő a baba miatt.
válasza:
válasza:5-ös vagyok. Átgondoltam a történeted.
Arra gondoltál már egyébként, hogy Lulu talán nem akar veletek lenni? Mert persze, rögtön arra asszociálunk, hogy minden embert utál, de ha nem így van?
Azt hinnénk, hogy az állatok feltétel nélkül szeretnek, de ez téves.
Mi is engedtünk már el menhelyi kutyát. Bármit kezdtünk vele, egyszerűen utált minket, utált velünk lenni.
Alapjáraton barátságos eb volt, de hozzánk miután hazavittük, nem jött oda, nem nagyon akart játszani velünk, csak bosszantott minket. Nem szerette azt sem, ha simogatjuk.
Sétáknál minden egyes alkalommal próbált elszökni, gyakorlatilag semmi kötelék nem alakult ki köztünk, mintha idegen állat lett volna.
Fél év múltán mindkét fél érdekében kerestünk neki egy új gazdát, vigyorgott, amikor betették a kocsiba, állítólag ott példás kutya vált belőle.
Mi sem értettük, mert olyan állattal még nem találkoztunk, akinek ne lettünk volna már első ránézésre szimpatikusak, de úgy látszik, megesik az ilyesmi.
Nekem is már csak annyi jut eszembe, hogy az eteetéssel lehetne megfogni, oda kelljen mennie hozzátok, kérnie kelljen a kaját, ne csak úgy ott teremjen előtte, talán akkor kicsit jobban ragaszkodna hozzátok.
válasza:12-es! (Aki egyben 5-ös)
A kutyát oda tudtátok adni más gazdinak, de ezt a cicát a kérdező nem tudja elajándékozni, hiszen ahogy írja, senki sem fogadna be egy problémás, vad felnőtt macskát.
A leírtak alapján szerintem egyáltalán nem valószínű, hogy Lulunak pont a kérdezővel van baja, és más embernél boldog lenne. Máshol esélye sem lenne. Vagy marad, vagy visszaviszik a menhelyre, ami kb. egyet jelent az elaltatással...
Igen, ahogy mondod.
Noésokkal is tartom a kapcsolatot, ők is azt mondták esélytelen, hogy gazdit kapjon, kb 0,1% esélye van egy ilyen cicának. Ő mondhatni már kedvel minket. Ha éhes nyávog, dörgölőzik a hűtőnek, körülöttem sendereg, csak nem jön 2 métertől közelebb. Ha a cicának velünk lenne a baja, a kuckójában bújkálna, nem keresné a társaságunkat, ebben biztos vagyok.
Utolsó, igazad van abban, amit leírtál pár kommenttel ezelőtt. Valahogy megoldom, itt marad, megbeszéltük a férjemmel. Én is láttam már rá nem is egy példát, hogy türelmetlen kényes macskák, akik ha nem úgy nyúlsz hozzájuk meg tudnak támadni, milyen békésen elvoltak a kisgyerekekkel, akik húzták nyúzták őket. A jövő héttől elkezdjük felújjíttatni a fenti szobát, amit amikor építettük a házat nem fejeztünk be. A maradék 4 hónap alatt biztosan elkészül. Egyrészt így nem fogok gyomorgörcsöt kapni, hogy be ne szökjön, másrészt a gyerekszobának kinevezett szoba most Lulu szobája. Ott van a nagyobb cicabútora, játékai, táljai stb. Ha ezt az egészet eltüntetem, azzal megint egy hatalmas stresszt zúditok rá, szal ma délután veszünk fel egy kissebb hitelt, és befejezzük a fenti szobát. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Mire a gyerkőc a cica közelébe merészkedik az lesz kb 2 év. Addig rengeteget tud fejlődeni.
Én nagyon szívesen elajándékoznám akárkinek, de csak olyannak, aki érti is a dolgát. És őszintén, ti sem fogadnátok be. Az emberek 99,9% így van ezzel. Csak én vagyok olyan lüke, hogy menhelyen a problémás esélytelen állatokat keresem, és nem a könnyű eseteket. :)
válasza:Szia! Sajnos én sem tudok ilyen szakértőt Magyarországon, bár ha lenne is, valószinűleg csak ugyanúgy folytatná, ahogyan már elkezdtétek.
De ahogy elmondod, van javulás a cicánál, csak lassan. Még van bőven idő, mire a baba utána tud menni/nyúlni a cicának, szóval van ideje fejlődni még. És a baba sokkal kisebb, mint egy felnőtt ember, elképzelhető, hogy őt nem látja majd annyira ellenségnek, valószinűleg inkább csak kerülni fogja. Az is lehet, hogy a baba ha nagyobb lesz sem fogja annyira hajtani ezt a macskát, ha lesz ott két barátságosabb.
Szóval én a helyedben csak folytatnám ahogy eddig, és remélném a legjobbakat. Ha tényleg menthetetlen a helyzet, ráértek később dönteni, hogy hogyan tovább. Addig jobb ha nem stresszeltek rajta nagyon, mert tényleg megérezheti a cica.
Az egyetlen dolog amit pluszba javasolni tudok, amit egy angol macska-viselkedés könyvben olvastam, hogy szoktassátok hozzá a macskát a gyereksíráshoz, pl. hangfelvétellel, videóval, jutalmazással összekötve, fokozatosan emelve a hangerőt. Az első időszakban ugyanis az lesz a legnagyobb stressz nekik, hogy a legváratlanabb időpontokban felsír a baba. A babaápoló szerek szagához is érdemes hozzászoktatni őket, amit meg úgy lehet, hogy elkezded magadon használni egy kicsit a babaolajat, krémet stb, hogy az új szagok se hirtelen érjék őket a pici érkezésével.
Remélem segít valamit. Sok sikert! Szurkolok, hogy minden rendben menjen!
válasza: válasza:szia!
Kérdezd meg Várkonyi Andit,hogy nem -e tud segíteni az elhelyezésben.Nevelésben nem tud segíteni,de egy próbát meg ér. [link]
Köszönöm az ötletet. Nos senkit nem akarok bántani, beleolvasgattam a cicáik leírásaiba, és amennyi áldozatul esett azon a tanyán más állatoknak(kutyáknak), meg eltűntek....én ilyen helyre nem szeretném adni, még ha beveszik is. Ráadásul nem jön ki jól más állatokkal, így kirakni őt egy tanyára nem a legjobb döntés lenne. Luna valszeg marad.
A fő problémánk az volt, hogy 2 éve éppítettük a házat. Azonban időközben elfogyott a pénz és a felső egyik szoba totál nem lett befejezve(nincs vakolat, a padló beton stb).
Viszont sikerült meggyőzni a férjem, hogy csináljuk meg, így pénteken felvettünk egy kissebb hitelt. A párom szájhúzva ugyan, de belement, mivel már így is 150et fizetünk havonta a lakáshitel miatt. Ha nem tudok minimum olyan jó helyet találni neki, mint amilyet én tudok biztosítani, mind a foglalkozás idejét, mind az anyagit amit rászánok, nem vállok meg tőle. Inkább borítom fel 60x a terveim, elképzeléseim, csak a mi kis durcigombócunk végre megismerhesse milyen is a szerető család. Meg hát a bizalmatlansága ellenére is már igencsak hozzám nőtt:)
De köszönök minden segítséget, tanácsot, ti is erőt adtatok :) kicsit bepánikoltam, hogy a baba meg a cica, biztos a hormonok is közbejátszottak :D
Jó látni, hogy mások is szánnak némi időt ilyen problémás állatokra is, mégha csak a világhálón keresztül is. Köszönöm!
válasza:Nem ,hozzá gondoltam adni,hanem ő sok embert ismer.Ő egyébként csak szerződéssel ad állatot(vagyis adott már mással foglalkozik,az egész blogot el kéne olvasnod,hogy értsd) örökbe,de tény és való neki is sok rossz tapasztalata van.Ezért találta ki a szerződést is
Mindenesetre sok sikert a cicához.
Amúgy nincs valaki aki angolul tud ,lehet ha írnátok egy levelet a macskaszakértőnek segítene,most nem jut eszembe a neve.
Üdv,Lívia
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!