Befogadtam egy pici kiscicát, de úgy érzem, hogy nem mindig tudom elviselni. Jobb, ha megválok tőle vagy lesz ez még jobb is?

Elárulnád (pl.kedves Utolsó), hogy mitől felelősségteljes gazda a kérdező? Mert önzőségből befogadott egy macskát, aztán rájött, hogy azzal foglalkozni is kell, nevelni is kell ès vannak igènyei? Most meg már idegesíti. Egyáltalán nem való ilyen embernek állat, végig sem gondolta, hogy tudja-e majd biztosìtani neki azt amire szüksège van. Inkább most keressen neki gazdát, mint hogy 5 év múlva megint jöjjön egy agylövèse ès kirakja az utcára. Mlst mèg pici a cica,több esèlye van arra, hogy örökbe fogadják.

Az meg egyenesen gusztustalan, hogy a saját lelki nyomora miatt egy másik élőlèny èletèvel szórakozik.

30-as vagyok.

A kérdésedre válaszolva,a kérdező nem kevés időt, energiát és pénzt fektet a macskájába.Most sokan ki vannak akadva,hogy milyen korán el lett hozva a kismacska,ami persze igaz,de nézzük a másik oldalát is.Ha az elöző gazdi nem talál mást,és kidobja a macskát mondjuk 12 hetes korában az utcára.

Ahol a kutyák szét téphetik vagy esetleg állatt kinzók kezébe kerül?

A kérdezőnek az első macskája,és szeretne vele rendesen törödni,de ez így mindenkinek sok lenne.Ha néha bezárja a macskát, amitől ő persze sírni fog,semmi baja nem lesz.

Egy valamit rontott el a kérdező,mnégpedig azt,hogy leírta hogy babát szeretnének.Ez itt nem az a társaság ahol ezt részletezni kéne.

De a kérdés a macskáról szólt arra kéne válaszolni,nem pedig azon vitázni,hogy milyen szülő lesz belőle.

Szerintem a sok nagyokos macska gazdi,aki itt játsza az eszét, fele ennyit se tesz meg a cicájáért mint a kérdező.

Ez az én véleményem,lehet le pontozni.

30-as válaszoló szerintem ironizált. De úgy néz ki, sokaknak ez sem jön át, mint ahogy a kérdező problémája sem.

Szó sincs róla, hogy teher lenne neki a macska, ne akarna vele foglalkozni, idegesítené, ne törődne az igényeivel.

Van egy munkája, ahol időre, kipihenten kell megjelennie és teljesítenie kellene. Ebben gátolja a cica éjszakai viselkedése, aki nem a kérdező hibájából lett túl korán az anyjától elválasztva. Mivel azelőtt nem volt macskája, bátorkodott megkérdezni, hogy fog-e ez a helyzet változni.

Erre a válaszolók nekiesnek, hogy micsoda önző ember, gyereke se legyen stb. Na ez a gusztustalan!

Mi az, hogy "önzőségből" befogadott egy macskát? Azon esetektől eltekintve, amikor éhesen, betegen, kidobva találunk állatot, általában bizonyos fokú önzőség is van abban, hogy valaki házi kedvencet fogad. Szeretné az illető a magányát oldani, a benne felgyülemlett szeretetet valakinek adni, szeretné, ha a kis állattól szeretetet kapna és szórakoztatná. Ettől még nem rossz ember vagy felelőtlen gazda.

Ha a cica egész nap a kérdezőn csüng, nem gondoljátok, hogy az azért van, mert szereti a cica, jól érzi magát vele, vágyik a társaságára? Miért kellene akkor megválnia tőle?

Én megértem azt is, ha a kérdezőnek ez egy kicsit sok, de úgy tűnik, itt rossz gazdának számít, aki nem macskával a vállán főz, takarít otthon.

Én továbbra is azt mondom, csak türelem kell, lassan össze fognak szokni, megtanulja a cica is a szabályokat, de lehet, hogy sikerült kifogni egy kifejezetten társaságigénylő cicát, aki mellett szükség lesz még egy cicára.

Na lehet lepontozni.

A kérdező azt mondta,hogy azért fogadta be a macskát,hogy elterelje a gondolatait. Én azért fogadtam be a macskáimat, mert az egyik a Duna parton visított a viharban 3 hetesen, a másikat meg kb 2 naposan találtam egy kukában. Egyiket sem akartam megtartani, de nem kellettek senkinek, így nálam maradtak. Nekem sem volt buli meló mellett 3 óránkènt cumiztatni èjszaka, de vállaltam, végig csináltam. Ès most se csinálnám másképp.

Simán fel lehet nevelni egy nagyon kicsi macskát is, hiába kellene 8 hetes koráig az anyjával lennie. Igen, macera. De egy felelősségteljesen gondolkodó, FELNŐTT ember tud mérlegelni és gondolkozni. Ez az ami a kérdezőnek nem ment. Ráadásul a sokéves tapasztalatom azt mutatja,hogy ez az embertípus az aki majd èvek múlva (pláne ha jön a baba) simán megválik a macskától, amikor már nincs rá lelkileg szüksége. Lehet ezt szépìteni ès lehet megértőnek lenni, de akárhogy nézzük szerencsétlen kiscica csak egy ideiglenes pótlèk és teher. Ezért mondtam többedmagammal, hogy inkább most keressen neki gazdát és vegyen egy plüssmacskát.

"Én azért fogadtam be a macskáimat, mert az egyik a Duna parton visított a viharban 3 hetesen, a másikat meg kb 2 naposan találtam egy kukában."

Pontosan erről írtam, a bajban lévő, talált állatka egészen más eset. Nem lehet ahhoz hasonlítani, amikor valaki egyszer csak valami belső késztetésből vágyni kezd egy háziállatra.

De most akkor, aki nem az általad leírt módon jut állathoz, hanem egy nap csak azt érzi, hogy szeretne és keres magának egyet, az mind önző, rossz ember?

Aki nem olvas hónapokon át szakirodalmat, mielőtt elhozná a cicát, nem tudja mindenre a választ és kérdez, az mind felelőtlen?

"Nekem sem volt buli meló mellett 3 óránkènt cumiztatni èjszaka, de vállaltam, végig csináltam. Ès most se csinálnám másképp.

Simán fel lehet nevelni egy nagyon kicsi macskát is, hiába kellene 8 hetes koráig az anyjával lennie."

Nem vagyunk egyformák. Van aki jobban bírja a rendszeres alvásmegvonást, más jobban kikészül tőle. Van akinek olyan a munkája, hogy félkómában is könnyen el tudja látni, másnak fizikailag, szellemileg topon kell lenni hozzá.

"Ráadásul a sokéves tapasztalatom azt mutatja,hogy ez az embertípus az aki majd èvek múlva (pláne ha jön a baba) simán megválik a macskától, amikor már nincs rá lelkileg szüksége."

Elég merész dolog valakit néhány soros írás alapján így megítélni és beskatulyázni. Szerintem a kérdező igyekszik és bár felmerült benne a kétely, hogy jó gazda-e, attól még nem kellene így beletaposni a földbe.

Anyák is szoktak kételkedni magukban, pláne a sokadik átvirrasztott éjszaka után jöhetnek negatív gondolatok, mégse szokás nekik azt tanácsolni, hogy adják a gyereküket állami gondozásba és vegyenek játékbabát.

29-es vagyok. A cicuska a babád ágya mellett fog dorombolni jövőre, addigra nyugodt felnőtt sokatalvós macsek lesz, sok boldogságot nektek! A cica dorombolása bizonyítottan nyugtató, harmóniát adó hatással van a felnőtt emberre és egy kisbabára is.

Dorombol már hallhatóan? Van amelyik cica csak később kezdi, nem egyformák, a korai elválasztás nem tudom erre milyen hatással van.

A miénk két hónapos, de az anyjamacskával van, még szopik is, itt is született, még nem dorombol, de az anyjamacska alig engedi, hogy kézbevegyük, fúj, morog ránk, szóval igy se egyszerű ám a szelidités.