Miért nem hallgat rám úgy a macskám, mint régen?

Van egy perzsa cicám, 3 éves.

1 hónapos korában hoztam el (választani mentünk, de olyan volt a környezet, hogy elhoztuk azonnal inkább), én tanítottam meg enni, velem aludt, szóval én voltam az anyukája.

Ő választott ki egyébként engem - mikor bementünk odajött hozzám, odasimult, és simogatni kellett, különben sírt. Amúgy én egy szürke lány cicát szerettem volna, ő pedig szürke volt és kislány, így tökéletesen passzoltunk. Na és persze gyönyörű nagylány lett!

Megtanítottam neki, hogy mit szabad és mit nem, parancsszavakat, és mindig csinálta.

Pl. ha hívtam, akkor bárhol is volt, akkor odajött hozzám. Ha mondtam neki, hogy nem szabad, akkor abbahagyta és elment.

Most azonban valami miatt hiába beszélek hozzá, nem érdekli. Nem jön ha szólítom, felugrik az asztalra, nem eszi meg a kajáját, pedig nyávog érte. Csak csapból hajlandó inni, a tálból nem.

Ivartalanítva van, egyszer szült.

Lakásban tartjuk, de hétvégén kijöhet velünk az udvarra, ezért oltva van, és kullancs elleni cseppet is tettünk rá.

A hálószobában alszik, vagy a saját ágyában, vagy az ágy végében a lábunknál.