Azok, akik inkább cicát tartanak, mint kutyát, szerintetek is befelé forduló, maguknak való személyiségek?

Minden tanulmány, minden kutatás azt szokta kihozni, hogy kutyát azok az emberek választanak inkább, akik nyitott, barátságos, könnyen barátkozó és szociálisan aktív természetű emberek, míg a macskákat inkább azok kedvelik, akik befelé forduló, maguknak való, zárkózott személyiségek.

Nekem van kutyám is, cicám is (macskám volt előbb és mindig is jobban húzott a szívem a cicák felé). A mai napig inkább macskásnak vallom magam, annak ellenére, hogy a kutyámat is imádom. Viszont kifejezetten könnyen barátkozó, nyitott természet vagyok, aki szívesen van társaságban. Sose voltam félénk vagy visszahúzódó, inkább kezdeményező, aki elsőként odamegy ismerkedni a másikhoz. Mindig is ilyen voltam, és mindig is voltak cicáim (kutyám 2 éve van csak).

Lehet, hogy kivétel vagyok, de mindenesetre én úgy gondolom, ez a sok kutatás arról, hogy aki cicát tart, az befelé forduló jellem, szerintem kifejezetten butaság.

Én pont fordítva gondolom! Szerintem az, aki befelé forduló és magának való, aki nehezen barátkozik, nehezen oldódik fel társaságban és nehezen teremt kapcsolatot másokkal, inkább azok szeretnek kutyát tartani, ugyanis nekik szükségük van arra, hogy legalább otthon legyen valaki, aki körberajongja őket, akivel könnyen kapcsolatot tudnak teremteni, hiszen a kutya feltétel nélkül szereti őket. Aki egyébként nehezen barátkozik, annak a kutya a felüdülés, aki otthon feltétel nélkül a barátja.

Azok az emberek viszont, akik nyitottak és könnyen barátkoznak, erre nincsenek rászorulva, nincs szükségük egy kutya rajongására ahhoz, hogy legyen szociális életük. Nekik nem kell ez a felhajtás, hisz egyébként is teljesen kielégítő és aktív szociális életet élnek, ezért nekik otthon nem kell a körbeugrálás, stb, sőt, kifejezetten jól esik, hogy legalább otthon nyugi van és béke, és nekik pont az kell, hogy otthon a macskájuk csak szép csendesen beleüljön az ölükbe dorombolni. :)

Nyilván van mindkét oldalon ilyen is, meg olyan is, biztosan van zárkózott kutyás és könnyen barátkozó kutyás is, ahogyan van befelé forduló macskás, meg nyitott macskás is, de nekem az az elméletem, hogy szerintem a kutatásokkal ellentétben pont a fordítottja jellemző a nagy többségre, mint amit ezek a tanulmányok írnak.

Ti mit gondoltok erről? :)