Létezik, hogy a cicám érez valamit másik cicám tragikus sorsából?

Volt 3 cicám, egy azonban pénteken elpusztult. Születési rendellenessége volt, a veséi megnagyobbodtak, nem működtek rendesen, valamint a mája sem úgy működött, ahogy kellett volna. Erről mi nem tudtunk, pénteken rosszul lett, elvittük állatorvoshoz, aki húgyköre gyanakodott, elaltatta katéterezés miatt, viszont nem tudta már felébreszteni szegényt. Utána egy feltárás mutatta ki a valódi problémát, veséje és mája feladta a küzdelmet. Hazahoztuk a cicát, hogy eltemetjük, viszont délután egyedül voltam itthon, nem tudtam neki sírt ásni, megvártam, míg párom hazaér. Addig a cicát hordozóval együtt levittem a pincébe, ahol kb 2 órát volt bezárva. Ott hűvösebb volt, gondoltam csak jobb.

Eltemettük délután, a hordozót domestossal többször átmostam, el is raktam azóta.

Viszont. A cicáim helye a pincében van, éjszakára oda vannak bezárva (sok a róka, féltem őket), ott van kialakított helyük, ott kapnak enni (ne zöldségtárolós pincét képzeljetek el, sokszor tisztább, rendesebb, mint a lakás többi része). Mióta este viszem le a másik kettőt, az egyik teljesen kikészül. Lent lerakom a földre, elrohan a legbelső sarokba, csak szimatol kifelé, összegubózik,az amúgy hízelgős cicához hozzá sem lehet nyúlni, enni nem eszik lent, kénytelen vagyok fent a lakásban etetni. A pince amúgy nap közben szellőzik, folyamatosan nyitva az ajtó, ablak, már nincs lent semmi az elpusztult cica dolgaiból. Létezik, hogy ez a cicám érzi, hogy valami baj volt és retteg? Péntek óta csinálja ezt. A másik cicám teljesen nyugodt, pedig ő volt a nagy haverja, vele aludt mindig együtt, a "megkergült" cicám nem is volt olyan jóban vele.