Van más is, aki találta a macskáját? Ha igen, leírná, hogy történt?

Két cicám volt, az egyik eltűnt, (:c) de leírom mindkettő történetét:

Fekete-fehér: Az udvaron ültem, zenét hallgattam. Valami fura hangot is hallottam, de nem törődtem vele. Később kijött nagymamám, én meg kihúztam a füldugót a fülemből. Ekkor tényleg hallottam a hangot - nem tudtam eldönteni, hogy kismacska vagy valami madár. Ahogy hallgatom, rájövök, hogy ez bizony macska. Fülelünk nagymamámmal, hogy honnan jön. A szomszédban van egy diófa, azon kapaszkodott a kiscica, és keservesen nyávogott. Volt is rá oka, mert alatta a szomszédék boxere ugrált fel, és el akarta kapni. Több se kellett nekünk, átmentünk,ész szóltunk, hogy ha nem gond, leszednénk a cicát. A szomszéd végül maga mászott fel a macskáért, én meg gyorsan hazavittem. Minden bizonnyal valaki erre jött autóval, kidobta a macsekot, és lazán továbbhajtott. A kismacskát megetettük, aztán kitettük a tyúkólba, hogy nehogy elkószáljon, és hogy biztonságban legyen (a kutyáink sajnos előszeretettel vadásznak kiscicára :c) Három napig rettegett tőlünk a kiscica, aztán a harmadik napon hirtelen megkedvelt, amikor odaértem a tyúkól elé hogy vigyek neki ételt, már ott várt és barátságosan nyávogott :) sikerült kihevernie a sokkot.

Szürke-fehér: Őt is egy fáról szedtem le, pár méternyire az előző macs "beszerzési helyétől", de itt szerencsére nem volt kutya :)

Nagyapám ebéd után csak úgy mellékesen megjegyezte - mintha az időjárásról beszélnénk - hogy van egy kiscica a fán, kell-e?

Természetesen nemcsak hogy azonnal igent mondtam, hanem rögtön megkértem, hogy mutassa meg, hogy hol van :)

A ház előtt van egy gyümölcsös. Az első sor egyik fáján ott volt egy gyönyörű pufi szürke-fehér kiscica. Túl ápolt volt egy kóbor macskához képest, és egy ilyen kiscica különben sem képes ilyen messze elkóborolni. Őt is biztosan kirakta valaki :(

Odamentem a fa alá, és hívtam - cicc, cicc! - Szegényke próbált odajönni hozzám, de fent ragadt, nem tudott lejönni. Siralmasan nyávogott egyet. Nagyapám mondta, hogy másszak fel és hozzam le. Esküszöm, egy pingvin ügyesebben mászik fára mint én, de akkor egy pillanat alatt ott teremtem. Lehoztam a cicát, aki szegény pánikrohamot kapott, amikor elmentünk a kutyáink mellett (alig győztem őket félreküldeni) Ő is kapott enni, a tyúkólban szállásoltuk el őt is, aztán hamar megbarátkozott a másik tarka cicával. A fekete-fehér eltűnt, ő azóta is megvan. A tyúkólban szeret aludni, a kertben mindenhová követ, és ő az eddigi legpajkosabb cicánk :)

Nemrég költöztünk, még nem volt macskánk, mondván, az majd úgyis "lesz", csapódik a házhoz. Meg a férjem nem is egy nagy macskás saját bevallása szerint... Na mindegy, szakadt az októberi hideg eső már napok óta. Mentem a postára valamiért, és bent a belső részben egy papírdobozon szunyókált egy irtózatosan csapzott kismacska. De nem úgy rendesen összegömbölyödve, vagy kényelmesen kinyúlva, ahogy a macskák szoktak, hanem feküdt a hasán, a vékony kis nyaka előrenyújtva, és az orra leért a dobozra. Látszott, hogy vagy beteg, vagy nagyon kimerült. Rákérdeztem a postás csajoknál, hogy hát ez meg mi. "Ó, hát reggel itt ült az esőben a posta előtt, és nem volt szívünk kint hagyni. De hogy mi lesz vele, nem tudjuk. Nekünk már van macskánk, több is mint elég. Nem viszed el?" Hmmm... Míg feladtam a leveleket, végiggondoltam a dolgot, és mondtam, hogy elviszem. Berakták nekem egy dobozba, még valami rongyot is adtak hozzá, és hazavittem.

Csontsovány volt, nagy hasú, fostos, csapzott, csipás, bolhás, de dorombolt, bújt hozzám, dagasztott a kis mancsával.

Semmi nem volt otthon, se macskakaja, se rendes macskaszállító, se semmi, szóval a papírdobozban fuvaroztam el az állatorvoshoz. Kapott féreghajtót, antibiotikumot, bolhairtót, meg vettem neki tápot. Otthon a kutyám nagy szemeket meresztett rá, a macska persze fújt, prüszkölt, de pár nap alatt megbarátkoztak.

Mikor a férjem hazajött, morc képpel közölte, hogy ő beszélt XY-nal a faluból, és ez szerinte az ő macskájuk kölyke, mert az is ilyen volt (?? szürke cirmos macska több száz lehet a faluban...) Kissé hűvösen kifejtettem, hogy ha a tisztelt "gazda" ide is jönne pecsétes papírral igazolni, hogy ez az ő macskája, akkor se adnám vissza, mert akinél egy állat ilyen állapotba tud kerülni, arra egy leégett gyufaszálat se bíznék.

A cica pár nap alatt kigömbölyödött, jobban lett, kiürültek belőle a férgek, a bolhák. Az első perctől kezdve szobatiszta volt.

Azóta ivartalanítva lett, és a férjemet is teljesen levette a lábáról. :)

Kb. 16 évvel ezelőtt meghalt az akkori, erősen területvédő kutyánk. Pár héten belül megjelent egy fiatal felnőtt, szürke cirmos nősténymacska. Leült az ajtónk elé és nem mozdult, eltökélte hogy ott marad. Annyira éhes volt, hogy a császármorzsát is megette! Másnap persze vettünk neki rendes kaját. A házba a világért se akart bejönni, így készítettünk neki egy kényelmes házikót a terasz alá.

Évekig tartott igazán megszelídíteni, először csak anyukám tudta megérinteni. Valahol szerintem verték, a seprűtől egész életében félt, pedig mi sose bántottuk.

Mindent megkapott, amit egy macskának kell (oltások, ivartalanítás, élősködővédelem stb.), cserébe időről időre kifektetett nekünk 1-1 egeret a lépcsőre. :)

13 évet élt velünk, páratlan macska volt és igazából ő talált minket! :)

Van mégegy sztorim. :)

Egyik nyáron nagy vihar után találtam egy bőrig ázott, éhes, sovány, nyávogó fekete macskát az árkunk partján. Adtam neki enni, de sajnos behozni a kertbe nem tudtam, mert addigra már volt kutyánk is, aki csak a saját macskát tűrte meg.

Kérdezgettem a szomszédokat nem tudják-e kié. Nem tudták. A cica szerencséjére a szomszédunk, aki nagy macskabarát, "rátukmálta" a feketét a szembeni szomszédra. Ő hazavitte, hamarosan gyönyörű, fényes fekete kandúr lett belőle! Évekig láttam napozni, sétálgatni a háznál. Azóta az a szomszéd elköltözött, vitte a cicát is. Remélem jól van, bár már elég öregecske szerintem.

1. voltam, most van időm leírni:

Szóval volt egy üzletem egy belvárosi épület emeletén. Közel 40 fokos hőség volt, nem is nagyon jött ügyfél, nem gondoltam, hogy az első betévedő egy macska lesz :-)Szépen besétált, azt sem mondta nyau, csak befeküdt az egyik polcra. Nem tudom milyen messziről tévedhetett oda, de szinte lógott a nyelve szegénynek. Adtam neki vizet, nem is kellett könyörögni, hogy igyon. Nem akartam macskát, társasházban laktunk és allergiás vagyok a macskaszőrre. A szomszéd üzletben lévő csaj azt mondta Ő elviszi. Elszaladt konzervet venni, és átvitte az ő irodájába. Még aznap délután el is vitte haza, de egy óra múlva hozta is vissza, hogy a saját macskája megsértődött és megtámadta. Még kicsi macskának tűnt, vagy amolyan kölyöknek, lassan záróra volt és nem volt más választásom. Felhívtam a férjem, hogy gyorsan szerezzen almot és edényt és jöjjön el értem. Nem örült elsőre, de kész tények elé lett állítva :-D Hirtelen egy diszperzites vödröt sikerült neki szerezni. Később vettünk lengőajtós zárható almos dobozt, de nem szerette, szívesebben ugrált bele a vödörbe :-D Érdekes módon nem is volt annyira büdös, mint a fedeles. Irtó okos macska volt, rendkívül gyorsan alkalmazkodott, izgalmas volt vele élni, de nagyon eleven is volt. Mindig kivárta míg felébredek, minden reggel ott ült az ágy szélén és várta, hogy kinyissam a szemem. Onnantól elszabadult a pokol. Kandúr volt egyébként. A baj abból lett, hogy mi kétlakiak voltunk, és mindig vittük magunkkal hétvégére a házhoz, de volt hogy anyóséknál aludtunk, ott is megszokta a lakásban. Szeretett autózni, és jól bírta a változatosságot. De végül mégis a kertes háznál tűnt el örökre. :-( sokáig szoktattam ,hogy szabadon lehessen engedni az udvarban, mire úgy éreztem felügyelet nélkül is jól elvan. De sajnos egyszer csak hiába keretük többé. Gyönyörű macska volt, utólag jöttünk rá, hogy lehet valami orosz kék macska keverék lehetett, nagy sárga szemei voltak, nagy fülei, és ezüstös szürkés a szőre. Lehet, hogy lenyúlták, de lehet elkapta egy kutya. Sosem felejtem el.

Most olvasom mit írtam: "Még kicsi macskának tűnt, vagy amolyan kölyöknek".

Szóval jav.: "...vagy amolyan serdülőnek".