Miért olyan vadak a macskáink?

Ha a kiscicák kint születtek, és nem a házban, akkor akármilyyen szelíd volt az anyjuk, ők elvadulnak,persze nem mindig, de sokkal gyaakrabban, mint a szobában "gyerekeskedők"...Mert ráadásul az anyjuk is úgy neveli őket, hogy minél önellátóbbak legyenek nélküled is.Szerintem ez ellen már nem nagyon tudtok mit csinálni, születésüktől érzik a szabadság és a függetlenség édes ízét, illetve ott vannak ők egymásnak is...A harmadik macska lehet, hogy régebben szobacica volt, vagy ilyesmi, mindenesetre örülj, hogy ő legalább igényli a törődést!:)

Ha eldugott helyen születnek és túl későn találkoznak először emberrel akkor általában vadak lesznek. A szülői házunknál is így volt ez. Ha valamelyik gazdasági épület padlásán születtek, akkor volt úgy hogy csak akkor találtuk meg őket amikor már a nyávogásuk lehallatszott. Ez túl késő volt. Azokat általában nehezen lehetett megfogni felnőtt korukban is. De ha megfogtuk akkor szerették a simogatást és hízelegtek is. De volt úgy hogy jól látható helyre születtek és már akkor bevittem a tenyeremben a kiscicát a család többi tagjának megmutatni amikor még ki sem nyílt a szemük. Ekkor az ujjammal meg is simogattam. Ezért hozzászokott az emberi bőr szagához és amikor kinyílt a szemük akkor is teljesen szelídek lettek. Belőlük lett a legszelídebb macska. Például volt úgy hogy reggel beosont a szobámba majd a takaróm alá bújt. Vagy elég volt egyetlen hanggal hívnom és a több száz méterre lévő kert végéből is beszaladt, közvetlenül az ölembe.

Akaratunk ellenére is megvadulhatnak tőlünk a kismacskák. Ha kezdetben szelídek és futkároznak, és a megfogásuk közben azt az érzést kelthetjük bennük mint ha vadásznánk rájuk. Hisz játékos futkározásuk közben el akarjuk kapni. Ettől menekülnek, mi meg annál jobban meg akarjuk fogni. Ez a menekülési ösztön aztán megmaradhat és erősödhet bennük. Ha már egy picit menekül, akkor akaratunk ellenére is eleve ilyen hatást kelthetünk mint ha vadásznánk rájuk.