Egy éves cica összeszoktatható (szelíd, barátságos) patkánnyal?

Egyszer olvastam egy (igaz)történetet. A szoptatós anyacicának elpusztultak a kölykei. A gazdi véletlenül pont ugyanekkor rátalalt egy alom árván maradt patkánykölyökre, és gondolta, szerencsét próbál, a kicsik anya nélkül úgyis meghalnának. És láss csodát, sikerült neki! A cicamama egy idő után úgy gondozta a patkánybébiket, mintha azok a saját kölykei lennének! Hihetetlen, de igaz! Meg tudnak barátkozni. Csak sok türelem kell hozzájuk.

Gondolom a patkányok azért nagyobbak az egérnél, talán nem tekinti annyira zsákmánynak majd a cica. De azért biztos sikerben ne reménykedj.

Mindenesetre kívánok neked sok sikert a dologhoz! Remélem tudtam segíteni.

(Azt hiszem, a történetet Vera Csaplina írta, aki egy híres állatgondozó volt.)

Az én tündéri, bújós, barátságos cicámmal ez elképzelhetetlen lenne.

Kis kora óta nálam van, ivartalanított kandúr, de minden nálánál kisebb állatot megeszik. Megeszi még a pókokat is. Minden nálánál kisebb gerincest meg akar fogni, és ha sétálni viszem, meg is fog... Hihetetlen! Ő egy iszonyú kedves, óriási 99%-ban benti cica, akiben a rettenetesen erős a vadászösztön (tudnék sztorikat mesélni).

Gyakorlatilag egy jobban szereti az élő állatokat levadászni és megenni, mint a nyers csirkét vagy a Royal Canint (amik a kedvencei egyébként). Emellett hatékony vadász is, annak ellenére hogy csak nagy ritkán van egyáltalán lehetősége rá (én pl csúzlival nem tudnék 10 perc alatt verebet fogni).

Lehet hogy van cica akivel össze lehet szoktatni egy patkánnyal, de az én cuki terminátorom után ezt nehezen tudom elképzelni...

Nekem vannak aranyos sztorik. Ugyan nem patkány, de szerintem annál érdekesebb. Voltak táncoló egereim. Amikor kicsit sokan lettek, folyamatosan elajándékoztam őket. Egyet kapott apám munkatársnője. Időnként kiengedte. Földszintes házban lakott, hosszú udvarra, több lakással. Volt z udvaron egy macs. Nem tudni kié, de mivel a nő állatbarát volt, etette. Nem kölyök volt már. Persze sűrűn bejárt hozzá. Néha ott is aludt. Na most egyszer próbaképpen kiengedte az egeret, figyeve a macskát. Elmagyarázta a ciccnek, hogy az egér "pici és nem szabad bántani". Akinek van macskája, tudja, hogy ezek a szőrös vadállatok elég értelmesek ahhoz, hogy megértsék. Néhány hét múlva meglátogattam. Mondom: "Hol az egér?" Válasz: "Nézd meg a macskán!" Kiderült, hogy annyira összeszoktak, hogy ha az egér megúnta a mászkálást, vagy a macska fején, vagy annak a vackában aludt. Már amikor a macska nem volt a lakásban.

Sőt egy napos délelőtt egy lavórban kirakta az egeret futtatni a levegőre. Egyszer csak hallja, hogy kegyetlenül nyávog a macska. Kiderült, hogy valaki idegen jött az udvarra, és féltette tőle a legjobb barátját.