Miből lehet tudni azt hogy egy cica alapvetően boldog vagy rossz neki?

Köszönöm. Sokat játszik. Imád ölbe lenni, dorombol, bújik.

Igazából azért is kérdezem mert eléggé sajátos módon van cicám. Konkrétan külön háza van, ahol ő egyedül él. Ez a ház közvetlenül a miénk mellett van, nagy ablaka van anno irodaként funkcionál kb 15nm-es ház ami csak az övé, viszont ő onnan nem jöhet ki csak velem, hámon.

Ez végső soron a nagycicám és a férjem miatt alakult így.

Van bent neki sok játék, bújóka, fekhely, alom, két asztal amire felmehet, meg egy szék amit szintén birtokolhat.

Még rádió is szól neki napközben. Én sokszor kimegyek hozzá, de egésznap nem lehetek vele hisz bent is van dolgom, meg hát a család is kíváncsi rám. De azért naponta 5x minimum kimegyek, ami általában fél óra kintlétet jelent, de van hogy többször is. Plusz ha a kertben van dolgom akkor jön velem.

Időnként magunkhoz is megpróbálom behozni, de nem szereti. Érzi a nagy cica szagát és fél. Le-föl rohangál és a kiutat keresi, bent az ölembe se nyugszik meg. De ahogy vissza viszem a kis birodalmába megnyugszik és dorombol.

Sajnos reménytelennek látom. :(

6 hetes kora óta (anya cicával együtt volt itt) próbálom össze szoktatni őket már próbáltam minden módszert, de reménytelen. A nagy ha a kicsi a fél méteres körzetébe kerűl agresszív.Ha figyelem akkor csak fúj és elszalad, de valamelyik nap pont beszélgettem míg a kicsit hámon sétáltattam. A nagy észre vette hogy nem nézem őket, és lepofozta. :(

Tegnap megpróbáltam azt hogy a kicsit kihoztam a házából és a nagyot bevittem. Morgott, fújt még rám is támadott.

Szóval 2 hónap alatt se sikerült őket össze szoktatni, de legalábbis elfogadtatni egymással egymást.

De mint írtam a kicsi se érzi jól bent a mi házunkba magát. Minden nap behozom, mindig hosszabb időre de nem tetszik neki.

A másik ami miatt nem is engedem az udvarra egyedül az az hogy "hülye". Az első útja a kutyához vezet. Kenelbe van, és a kis dilim folyamatosan be akar menni hozzá. Nálunk átjáróház van, mindig jövés-menés van, meg a fiamnak is hobbija elfelejteni becsukni a szúnyoghálót. Emiatt viszont a picur simán kiszökhet és annak csak végzetes kimenetelét látom a lelki szemeim előtt.

Igazán nem is akartam pont a körülmények miatt másik cicát, de a sors a biztos halál elöl az én karjaimba küldte, most meg már nem válnék meg tőle semmiért sem. Imádom a kis rosszcsontomat. :)