Előfordult az veletek, hogy titokban hazavittetek egy kismacskát, vagy egy kiskutyát, és mikor a szüleitek megtalálták, nem lett belőlle balhé?

Hát ja, elloptál egy állatot, amiért felelősséget amúgysem tudsz vállalni.

Szerinted hogy kellett volna szülőd reagáljon?

Én két egerek, egy macskát, és egy nyulat is vittem így haza. Eleinte titokban tartottam, de egy két hét után kiderült. Ez nem egyszerre történt hanem évek alatt. Az állatok semmiben nem szenvedtek hiányt. Most legutóbb a nyuszim került így hozzám. De már egy éve készültem a nyuszi tartására. Beraktároztam mindent ami kell a nyuszinak, majd kaptam az alkalmon, amikor az egyik imerősöm jelezte hogy van egy törpe keveréke de a gyerekei már nem foglalkoznak vele, és neki meg nyűg. Jelezte szabadulna tőle, de vágó nyúlnak nem adja. Naná hogy elhoztam, és a mai napig velem van a szobámban. Nagyon jó fej nyuszi. Anyumnak mondtam el először, persze mérges volt hogy megint titokba hoztam haza állatot, de megbékélt. Most már ott tartunk hogy ha zöldséget pucol akkor nem dobja ki, hanem gondol a nyuszira is.

Gondja nincsen vele, mert én látom el.

Tele vannak az utcák kóbor és kidobott kutyákkal-cicákkal, nem győzzük őket menteni, gazdisítani, mielőtt bajuk esik v a sintér viszi el őket!

Gyerekkorom óta tele vagyok mentett, befogadott vagy épp a saját felelősségére ideköltözött állatokkal. Szerencsére szuper toleráns családom van.

Több, mint 20 éve vannak macskáim de egyiket sem vettem, vagy kaptam.

Mind a pincéből jött kóbor macsek volt a bátrabbak közelebb merészkedtek és hagyták, hogy a gazdájuk legyek.

A mostani kettő is a pinyóból jött de nagyon tudnak szeretni.

Suttyomban viszont sosem hoztam haza állatot de néhányért könyörögnöm kellett kamaszkoromban anyámnak, hogy fogadjuk be.

"Leírás: A lakótelepen a patak mellé tették ki testvérével együtt."

[link]

plusz októberben egy tenyérnyi kiscica nyávogta át a fél napot a lépcsőházunk hátsóajtajánál mire valaki nem csak megsajnálta de el is vitte - mikor a kutyámat vittem le kora reggel akkor próbálkozott be nálam, de csak enni tudtam neki adni mert dolgoznom kellett menni, a kutyával meg túl jól ellettek volna délután 3-ig. a szomszéd kislány mondta hogy 2 óra körül már nem hallották nyávogni, mert amugy a két lépcsőház között rohangált: ahol épp felkapcsolodott a villany-

de 13 évesen én is találtam egy kölyök kutyát. kihasználva a szülők között nem lévő kommunikációt apámat kérdeztem meg hogy hazavihetem e. Persze mikor anyám este 11-kor hazaért melóból nem örült neki annyira, és konkrétan kijelentette hogy holnap 10-ig vagy eltüntettem, vagy repülök vele együtt.

Azóta felnőttem, és az első adandó alkalommal befogadtam egy kutyust a helyi menhelyről.

Előzetes bejelentés nélkül én is vittem haza állatokat. Főként a kutyákra emlékszem. Balhé az volt, bár nem túl nagy. Anyáék se hagytak kint soha kóbor kutyát az utcán. Az egyik kutya amit több, mint 10 éve találtam épp nyugdíjas éveit tölti anyáéknál (én közben elköltöztem, de a kutyát nem adták :D).

A legtöbb esetben gazdit kerestünk nekik, de olyan is volt, hogy a kölyök 2-3 nap után elpusztult, egyszer meg lelépett egy kutyus kb 3. nap éjszaka.

A macskák meg csak úgy odaszegődnek hozzánk.