Most ezek normálisak? Jogosan háborodtam fel megint?

Mi ivartalanítottuk a 2 kerti macskánkat, akik még kicsiként gazdasági menekültként költöztek hozzánk, van párnázott kutyaházuk, de házban már nincs helyük.

Mi finom-lelkűségből ivartalanítottuk őket (szaporulat paraszti módon való "elrendezése" minket már megviselne), de szerintem ettől kicsit zombik lettek.

Néha elgondolkodok rajta, hogy nagyanyáim falun élő macskáinak boldogabb életük volt.

Az én cicám is ivartalanítva lett, de nem lett tőle semmi baja, ha"bezombultak", akkor valami gond van. Vagy valami lelki trauma érte, vagy valami betegség bújkál benne. Én a cicámat 3 hetes korában egy árokpartról szedtem össze, én tanítotam enni, én voltam a pótmama. Mikor elvittem dokihoz, hogy akkor tűntessük el a golyókat, majdnem elsírtam magam, hogy ott kell hagyni és milyen szemét kazda vagyok. De a mai napig azt mondom, hogy nem lenne ez a szőrmók ilyen kiegyensúlyozott, játékos, kókedvű ölcica, ha akkor nem így teszek.

A hirdetésről meg: keverék cicáert biztos nem adnék pénzt. Borzasztó, hogy ilyen tudással (konkrétan fogalma nincs szerintem arról sem, hogy mi is az a perzsa, a kandúrról meg végképp) el mer kérni ennyi pénzt. De ilyenkor azért reménykedek, hogy aki meglátja ezt a hirdetést és a valljuk be, cuki cicákat, azt mondja, hogy nekem is kell és talán eljut az agyáig, hogy nézzük már meg a menhelyen milyenek vannak. Lehet, hogy túl optimista vagyok, de remélem, hogy van még épeszű, jóakaratú ember a földön, aki kicsit gondolkodik is, nem csak a pénztárcájáért nyúl.

Szerintem egyértelmű, hogy a perzsa macska nem ilyen meg olyan, hanem az van beleírva a törzskönyvébe, hogy perzsa. Ha hosszúszőrű, nyomott orrú macskák lennének a fotókon, azok se lennének jobban perzsák, mint ezek. Csak hosszúszőrű, nyomott orrú kiscicák.

Nem szép, nem jó, nem tisztességes dolog házimacskát perzsának hirdetni, keverékkutyát fajtatisztának, zugcsikót hamis papírokkal, autót visszapörgetett kilométerórával, de ezen már csak az háborodik fel, akinek mindez újdonságot jelent, mellesleg a vevő felelőssége dönteni, hogy miért mennyit fizet. Ha valaki bemondásra elhisz mindent, az az ő baja. Tessék utánajárni, ha már macskát szándékozik vásárolni. Ha mindenki így tenne, nem lenne ennyi fajtatisztának behazudott jószág, mert nem lenne, aki megvenné őket.

Majd ha még 10 évig foglalkozol macskákkal, akkor rájössz, hogy ez az átlag, ez a magyar norma sajnos. A felháborodás nem ér semmit, mert nem segít senkin és az ezredik ilyen hirdetés után már nem is fogsz velük foglalkozni, mert vannak ennél fontosabb dolgok is, mint pl. a sérült, beteg, háromlábú, félszemű, stb, állatokba fordított energia, pénz.

Így érthető. Sajnos tele van a net az ilyenekkel, de ennek is a kereslet az oka, mert amíg kereslet van, kínálat is lesz.

Ezen az oldalon is hányszor kérdezik, hogy milyen macskát vegyenek, de persze a tenyésztőt nem akarják megfizetni, mikor meg már megvették a kölykök, akkor meg már mindegy, mert "így is szeretik". Persze, csak nélkülük nem születne annyi felesleges alom.

A másik tipikus kérdés, hogy felraknak egy fotót és megkérdezik, milyen fajta a macskájuk. Ha hosszúszőrű, akkor megkapják, hogy perzsa...hogy a jó égbe lenne perzsa, ha nincs törzskönyve? Áh, mindegy... A kutyások nagy része már felfogja, hogy a törzskönyvezett a fajtatiszta, talán egyszer majd a macskákkal kapcsolatban is eljutnak idáig az emberek.