Olvastam neten, hogy a sziámik a gazdihoz ragaszkodnak nem a helyhez, ha gazdi meghal, ők is meghalnak. Ez igaz?

Nem értek egyet az előzővel abban, hogy a macskák nem hűséges állatok. Az én cicám igenis személyhez kötődik és nem helyhez. Én vagyok a hivatalos gazdija, velem alszik, én játszok vele, szinte csak rám hallgat. Ha nem vagyok itthon nyávog, állandóan mászkál és mindenhova benéz, tehát keres engem. Ha meglát, megbolondul, "szerelmesen" néz, eldobja magát és már akkor dorombol, ha csak hozzászólok vagy ránézek. Sokszor anyukám foglalkozik vele, ő ad neki enni, mert sajna rengetegszer kell rohannom. Hozzá mégsem ragaszkodik ennyire, anyum szabályosan könyörög neki néha, hogy legalább egy picit doromboljon neki vagy engedje magát simogatni. Jól bánik vele, szereti, szóval nem azért viselkedik így, mert oka van rá. Egyszerűen nekem mindent megenged, másnak alig valamit.

Szerintem is keresd fel az állatorvost, ő biztos többet tud ajánlani. Vagy próbálj meg játékot kezdeményezni, én mindig így szelídítem meg a cicákat és be szokott jöi. Köss egy hosszú cérna végére egy kis papírgalacsint és húzigáld, arra rá szoktak kapni. Hátha a nagy magányban rájön a játékosság. :)

Én is azt tanácsoltam volna, hogy hívd fel a tenyésztőt... Neki már biztos van tapasztalata, hogy mit kell csinálni egy depressziós sziámi kölökkel...

A jó tenyésztő egyébként (már ha attól van a cica) ilyen esetekben segíteni szokott, ott nem ér véget annyival a kapcsolat, hogy hazaviszed a cicát.