S. O. S. Tályog kezelése és az ezzel járó veszélyek, következmények?

Eddig, ha előfordult valami kis betegség, vagy altatni kellett az ivartalanításkor, nyugtattak minket, hogy fiatal még, és elég hamar regenerálódott is a cica, csak szegény mindig kifog valamit, a nyáron is dokihoz kellett szaladni vele, mert kiszáradhatott valamitől, akkor kapott infúziót és szurikat, most meg ez.. A többiekkel semmi ilyesmi nem történt szerencsére, bár ők inkább menekülnek, mint hogy leálljanak fújni, karmolászni. Egyedül ő szokta felvenni fel a harcot, szegénykém, egy a négy ellen felállásban, sajnos nagyon elleptek minket más macsekok.

A szomszéd macskájának idén tavasszal-nyáron ez a harmadik vemhessége (most is pocakos), alkalmanként 5-6 kiscicát hoz világra, ők meg teljesen hozzánk szoktak. Akkora a hasuk, mint egy dob, biztosan férgesek és ki tudja, mi minden nyavalyájuk van. Megsajnáltam őket, ezért már teljesen ideszoktak, itt kapnak enni a kert végében, nagyon életrevalóak és sajnos agresszívak, reggelente, ahogy nyitom az ajtót, az anyamacskával együtt támadnak le minket, sokszor csak azért szöknek be hozzánk és mennek le a pincébe, hogy belekakiljanak az almunkba, amit már felfedeztek maguknak..

Jó lenne megúszni a további tályogos eseteket, de ezek fényében már nem tudom, van-e erre esély. Tegnap kezeltük másodszorra a cicát, már kezd keményedni a seb (vagyis a hús alatta), és nem is nagyon folyt belőle semmi, remélem, jól csináltam a mosást, viszont most még keservesebben nyávogott, remélem, nem azért, mert benne maradt még genny és újra alakul valami gyulladás.

2-3 kezelés után még kellene folynia valaminek? Sajnos a "lefogó ember" mindig nagyon kikészül a művelet alatt, jobban, mint én, és sokszor kirántja magát a cica is. Még ma és holnap meg kell csinálnunk, utána regenerálódhat cica, és hétfőn lesz kontroll. Ez megnyugtat, jó lenne, ha sikerülne rendbe hozni, és nem újulna ki valami visszamaradt dolog miatt.

Megkérdezhetem, hogy a kandúrod ivartalanított-e? (bár gondolom, igen) Csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy kasztrálás után is ennyire ki vannak téve a fiú cicák a verekedéseknek? Nem úgy van, hogy inkább eloldalognak, ha jön egy másik, ivaros, agresszívabb betolakodó? Területharcok mondjuk mindig lehetnek. Nálunk a 2 éves lány cicámat üldözte halálra a szomszéd fiatal kandúr, hiába menekült előle szegénykém, terrorban élt hónapokig. Talán velük is az lehetett, hogy őt szúrta ki magának a kandúr, mint a 3 lány cicám legidősebb "falkavezérét", és el akarta űzni a területről. Vagy egyszerűen olyan butus volt, hogy nem érdekelte, hogy már nem ivaros a cicám és párosodott volna vele.

Egyébként le a kalappal, hogy ilyen szép korban van a cicád, kijárós létére, ejha!! :) Biztosan nagyon odafigyeltek rá.

Szegényke, ezek az altatások mindig olyan idegtépőek, én még a fiatal cicáimat is könnyek között adtam át az orvosnak, amikor tudtam, hogy altatni viszik a műtéthez,és aláíratták velem a nyilatkozatot. Így nem csodálom, hogy nem akartál kockáztatni. Az orvosunk honlapján azt olvastam, a kíméletesebb altatógázos módszert használják, direkt ezért vittem hozzájuk őket, de eddig mindig láttam a kis lábukon a tű nyomát, szóval nem tudom, hogy is megy ez, lehet, mindenképp kell injekciózni is őket előtte.

Köszi a vitaminos tippet, hétfőn mindenképp kérem majd, hogy ajánljanak valamit!

Igen, bocsi, nagyon rá tudok kattanni a macskatémára,és egyik gondolat, kérdés jön a másik után. :)

Tényleg nem a világvége egy tályog, én is alig várom, hogy túl legyen rajta cica, főleg mert nagyon búslakodik, hogy napok óta be van zárva. Tegnap már láttam, hogy kezd összemenni a lyuk, nem is nagyon nyomkodtam neki, csak egy kicsit, mert azt láttam, hogy körülötte egy kicsit duzzadt az elmúlt napokhoz képest, de nem jött ki belőle semmi.:( Alig várom a hétfőt, hogy végre az orvos is ránézhessen.

Ügyeleten még soha nem voltunk, szerencsére, nem is tudom, hogy oldanánk meg, ha baj lenne. Az augusztus 20-i hétvégén vittük dokihoz ugyanezt a cicát legutóbb, szerencsére találtam aznap nyitva tartó rendelőt a kerületben, igaz, ők rendesen elkérték az árát az akkori kezelésnek, de nem érdekelt, mert olyan jó volt látni, ahogy pár órával később már teljesen rendbe jött a cica.

Sokat szoktunk gondolkozni azon, mi lenne a legjobb a hozzánk átmászkáló cicóknak, akik amúgy nagyon aranyosak, mert hát elvileg van gazdájuk, csak épp nem törődik velük, és felmerült, hogy partizán jelleggel találnunk kellene nekik új gazdát, és titokban elvinni őket, de az ismerősi körömben mindenki kézzel-lábbal tiltakozik a macskák ellen, csak nálunk szeretik simogatni őket, meg hogy milyen édesek, stb, de hogy túl sokba kerül tartani őket. Aki meg talán még elvinne egyet, az meg pont allergiás rájuk.

Baromi nagy dilemma, hogy mennyire vállal az ember felelősséget más állatkájáért, akinek van szíve, az nem tud elmenni szó nélkül, ha ilyet lát, ebben él napi szinten, mert nem szegény cica tehet róla,hogy nem szeretik eléggé, és mindig meghat, amikor látom, hogy ezek a kis cicák is mennyire élvezik az életet, milyen boldogok egy kis törődéstől. Még nem ivarérettek, nekik még csak a játék van, ezek a legszebb hónapjaik. Sajnos mindegyik cica lány, és előre félek, hogy mi lesz télen, tavasszal, amikor majd már űzik őket a kandúrok... A szomszéd amögé bújik, hogy embertelenség az ivartalanítás..de az persze nem az, hogy napokig enni sem kapnak. Sokat agyalok azon, hogy hogyan tudnám megoldani, 4 macska ivartalanítása nem kevés pénz, és nem tudom, vannak-e olyan helyek, ahol kedvezményesen lehetne ezt megoldani.

Egyébként mivel testvérek, nem lenne szívem őket menhelyre vinni, elválasztani őket, annyira szeretik egymást. Egyszer elvitték az egyiket, meg is sirattam, aztán 2 nap múlva vissza is hozták azzal, hogy fostos, és nem kell, azóta is itt van.

A durvább verekedős korszak, ami az én cicáimat illeti, jelenleg szünetel, egy ideje kicsit fellélegeztünk, mert mindkét szomszéd ivaros kandúrkát elütötték a nyáron (szegénykék), ők csinálták itt a legnagyobb feszültséget, bár így is vannak még ellentétek a megmaradt lányokkal, de egy fokkal már jobb.

Hogy van a kutyusod azóta? Hihetetlennek tűnik a összeg, amit a CT-re írtál, huh... Nálunk, az öreg agarunkkal volt ebből pár éve nagy családi probléma, mert a szüleim sokallták már amennyit rá kellett volna költeni, az utolsó hónapjaiban, amikor mindenki tudta már, hogy el fog menni, és csak pár hónappal tudták volna meghosszabbítani az életét.

Egyébként, ha otthon laknék, nekem sem engednék, hogy bejárjanak a cicáim, azon is felhördül anyukám, hogy néha az ágyban alszanak a cicák:) Szóval 3 macskával már csak úgy költözködnék, ha úgy hozza az élet, hogy nekik jó legyen, és úgy tudjanak élni, ahogy eddig, kint is-bent is. Már nem tudnák megszokni törés nélkül szerintem, hogy egyszer csak ki vannak tiltva, és nem lehetnek velem.

A pénz kérdésben, ami az orvosi témát illeti, sokszor olvasom itt, hogy pl szülők nem adnak pénzt orvosra, még akkor sem, ha súlyos a cica állapota, amit azért nem értek, mert ha nekik még nem is annyira, de a gyereknek fontos az a macska, nem igaz, hogy ezt egy legyintéssel el lehet intézni. Mindenkinek fontos valami vagy valaki az életben, amit tiszteletben kell tartani, és ha szeretek valakit, akkor nem nézem végig, ahogy elsiratja a cicáját, mert én nem segítek rajta. Nálunk, mióta tudatosult a körülöttem lévőkben, hogy mennyire fontosak nekem a cicóim (úgy, hogy előtte nem igen volt saját állatom), tudom, hogy ha vészhelyzet van, fordulhatok hozzájuk segítségért, és mindig megoldjuk valahogy,és ha kell, én is viszonzom ezt. Meg az orvosok többsége is tényleg nagyon rendes, bár olvastam már olyat rendelőben, plakáton, hogy hitelt nem áll módjukban biztosítani.

Ja, még annyit, hogy olyan cuki a cicád, hogy mindig megy hozzátok, ha valami baj éri.:) Biztosan okos kis állatka, és már rájött a sok orvoshoz mászkálás után, meg mert tudja, hogy szeretitek, hogy mindig segítetek rajta, és ha baj van, szól nektek:)

Végülis talán nálunk is hasonló történt most, mert épp elmélyülten tanultam, amikor mellém perdült a cica, és nagyon élesen rám nyávogott, hogy figyeljek rá, mert valami történt vele. Amikor még egy kis gombóc volt, és nem régóta volt nálunk, akkor is megcsinálta ezt, belement egy tüske a talpába, és felszuszogta magát nagy nehezen az emeletre a lépcsőkön, jött panaszkodni, hogy neki fááááj:) és csináljak valamit.

Szegény kutyus..:( Remélem, mára javult az állapota, bár ritka, hogy egy ilyen nyavalya egy nap alatt megoldódik, a hasmenés alapból egy durva dolog, annyira le tudnak gyengülni tőle..

Nagyon drukkolok, hogy ne legyen komolyabb baja, ne adj isten, rosszindulatú daganata!!!! Olyan jó, hogy egyből ti is viszitek orvoshoz, és nem hagyjátok kínlódni szegénykét! Biztosan segítenek majd rajta, ahogy korábban is!

Addig is küldök neki, nektek egy kis pozitív energiát, így, az "éteren" keresztül!