Nálatok a cica családtag?

Tudok még mesélni neked.Szóval, a Mafi cicának, aki emeleti cica,van egy plátói szerelme a mellettünk lévő szomszédban.Néha az erkély párkányára kiülnek és szemeznek, de sajnos a két párkány között van egy hézag, így nem tudnak átmenni egymáshoz :( Egyikük fekete, másik hófehér.

Bár a cicánk sosem volt odakint, mégis vannak barátai.Van egy nagyon öreg, kedves földszinti bácsi.Ő mindig néz felfelé az erkélyre, mikor láthatja meg végre a cicát és ha látja, beszél hozzá, integet neki.De a többi szomszéd is kedveli, dicsérik, milyen szép, ha nagy ritkán alkalmuk van meglátni.

A kalandok is utolérik, hiába óvjuk a széltől is.Szegénykém kiesett már 2-szer az emeletről.Egyszer a tűzoltó hozta le a fa tetejéről.De szerencsére megúszta komolyabb bajok nélkül.Meg egy cicás játékon egyszer nyertünk egy gyönyörű strandlepedőt, ez "neki köszönhető".

Amúgy a kis drága valahogy megérzi, kinek mikor van nagyobb szüksége a társaságára.Tudja, hogy én utálok egyedül aludni.Így ha éjszakára magamra maradok, akkor szigorúan ott alszik mellettem!De azt is megérzi, ha valaki beteg, akkor mindig azzal van!

De édesek ezek a történetek! :-)

Van nekem is bőven!

Először is, persze, hogy családtag. Olyan, mintha a gyerekem lenne. :-))

A neve Garfield, hogy miért? Vörös, dagi és lusta. Tudom, hogy túl egyértelmű a neve, de más nem illet rá.

Szóval pár édes és vicces történet: Reggel, ha felkelek és már mocorgok, akkor rögtön el kezd dumálni és rohan hozzám. Dörgölőzik és puszikat osztogat! Ráfekszik a fejemre, vagy ha háton fekszem, akkor úgy fekszik rám, mint egy baba és csak dorombol és dorombol.

Ha rájön a játszhatnék, akkor a lépcsőfordulóba elbújik a virág mögé és amikor megyek le, kinyújtja a mancsát és el kezd csépelni. :-D Annyira aranyos.

Olyan okos cicus, hogy, amikor közeledik a kajaidő és én felállok a székből, hogy elinduljak a kajájáért, mintha tudná, rögtön rohan ő is és megáll a tálja mellett.

Ami mindig megnevetett az az, hogyha játszunk vele, hátradobja magát és a hátsó lábával el kezd rugdosni, mint egy kenguru. :-D

Szintén vicces, ha rájön az öt perc, akkor el kezd rohangálni és nekimegy mindennek, meg mivel nálunk greslap van a folyosón, néha kicsúszik a lába saját maga alól. :-D

Tudnék még, de egyenlőre ennyi.

Mind a 3 családtagnak számít. Mintha a gyerekeim lennének. Tulajdonképpen ők tényleg olyanok, mint a kicsi gyerekek... Mind a 3 mentett cica.

Grafi - ő nem tudom miért lett végül Grafi. Félhosszú szőrű fekete, beszédes rosszcsont.

Bagira - fekete sima házicica, ő igazi ölbedoromb, ha épp nem az ölemben van, akkor valami rosszaságot csinál, vagy szétszedi a lakást. Grafival tesók, folyton együtt alszanak, egymáson fekve.

Myra - ő a rangidős, antiszociális, fekete-fehér foltos nagylány. De azért a simit nem veti meg...

Mikor meghoztam Myírát, nem volt kérdés, hogy velem alszik. Most a két kicsit is szoktatom rá a velünk alvásra. Néha már nem férek el az ágyon tőlük. Myra már nagyon hozzám szokott, tudja, mikor mit akarok csinálni, és akkor neki mit kell. Pl ha kaját adok, akkor nem túrja bele az orrát, amíg be nem fejeztem az adagjának a kikanalazását. Vagy ha kimegyek a teraszra cigizni (lakásban nem cigizünk), akkor kijön velem, bámészkodik, de amikor elnyomom a cigit, megindul az ajtó felé, mert tudja, hogy egyedül nem maradhat kint. Én azokon szoktam röhögni, amikor játszunk, és véletlenül nekiszaladnak valaminek, vagy amikor a nagy rendet rak a kicsik között. Meg azon, ahogy felébredek: Bagira a mellkasomon, Grafi az oldalamnál, Myra meg a lábamnál. A páromnak megmarad a fél ágy, mi meg négyen alszunk egy oldalon... :)