Az ölemben halt meg a macskám. Mit csináljak?

Amint előkerült, tudtam hogy nagy baj van. Régen adtam neki kisebb csont darabokat, de akkor is éjszakai ügyelet lett a vége, mert kihányta egy részét, a másik fele meg szinte belesült.

Kijárós cica volt, de minden nap vacsoraidőben hazajött. Eltűnt a hétvégére, ma reggel kóválygott haza.

A szomszédságban lakik egy kicsit hibbant bácsi. Véleményem szerint, ő "befogta magának" a macskámat és megetette mindenféle kajával, többek között csonttal is.

Amint megláttam a macskát, hogy nehezen lépked, a hasa fel van fújódva, látszott a fájdalom a szemében. Rögtön hivogattam az orvosokat, de vidéken lakunk, kocsim nincsen és 20 dokiból 18 szabadságon van. 2-3 dokit tudtam elérni, abból egy volt, aki ki is jött volna, de azt mondta, hogy fullon van a rendelő, de majd jön.

Én már könyörögtem az összes szomszédnak, már felhívtam a helyi yardot is (már-már majdnem haveri viszonyban vagyok velük), hogy segítsenek, de senki nem segített.

Mire eszembe jutott, hogy taxit is hívhatok, addigra már órák telhettek el.

Későn jutott eszembe a taxi.

Szegény cicámnak a hasa nagyon fel volt fúvódva, öklendezett, mandarin nagyságú "betonlabda" volt a hasában. Nem nyávogott, nem csinált semmit. Csak feküdt. Hatalmas fájdalmai voltak. Az ölembe vettem, simogattam fél órán keresztül.

Egyszer csak mintha sikított volna egyet, a szemembe nézett, majd összecsuklott.... elment. Rá két percre érkezett meg a taxi, 20 perces késéssel.

Azóta egyfolytában csak sírok és bömbölök. Nekem ez a macska volt a mindenem. És olyan fiatal volt még, 3 éves. Én vagyok a hibás. Ha hamarabb jut eszembe ez-az, akkor lehet hogy még most is élne.