Magyarok, miért szeretitek / nem szeretitek a macskákat?

Félreértés ne essék, engem sem zavar, ha más nem szereti a macskákat. Csak igazi indoklást eddig nem hallottam. Én sem szeretem a kistestű kutyákat. Nálam a kutya 20 kiló felett kezdődik. De én megtudom indokolni, nem azt mondom, hogy hangos, vagy hogy hullik a szőre. Engem bokán harapott egy ilyen kistestű kis akármi, kaptam a seggembe tetanuszt. És őszinte leszek, élőben még nem találkoztam olyan kistestű "kutyával", amelyik ne lett volna agresszív, és nem ment volna neki az én kutyámnak. Sőt, még az is hozzá tartozik, hogy a kedves gazdák úgy gondolják, az ő "kutyájuk" kicsi, egy külön kategória, akiket nem kell ugyanúgy nevelni mint a nagyobb darab társaikat. Tudom, hogy ez az ember hibája, nem a kutyáé, de egyszerűen a hideg kiráz tőlük. Nem bántom őket, de ne legyenek a közelembe se ők, se a drága gazdik.

Nincs azzal baj, ha nem értünk egyet. Te legalább értelmes vagy, aki ÉRVEL, és nem "ordít".

Nekem sincs semmi bajom azzal, aki nem kedveli a cicákat, tisztában vagyok vele, hogy nem írhatom elő senkinek, mit kedveljen, mit nem, mellesleg én sem tűrném ezt más részéről egy pillanatig sem.

A kutya nekem is legalább 70-80 cm marmagasságnál kezdődik, nem bírom én sem a zsebcsovikat. Elvagyok velük, helyesek, de nekem nem kell. És valóban a gazdi rontja el, mert ők ugyanolyan kutyák, mint a nagyon, csak intenzívebbek, de a méretük miatt sokan gyerekként nevelik őket, ami a kutyának sem jó, és viselkedészavaros lesz, ezért agresszívak.

A macska pedig, ha nem csak tartod, hanem ténylegesen veled együtt él, egészen különleges, bámulatosan okos, értelmes, tanulékony és kommunikatív állat tud lenni, nekem ez a tapasztalatom. Nekem 7 kilós kandúrom van, szobacica, vigyáz rám, vigyáz a lányunkra, nála nincs jobb légzésfigyelő, de front- és viharelőrejelzőnek, órának, barátnak, bohócnak, füstjelzőnek és még sorolhatnám, mennyi mindennek jó. Még akkor is szól, ha sokáig fent vagyok, ideül mellém és néz, hogy miért nem alszok még. Szőre van, igen, sokat vedlik, és nála el is húzódik, mert csak lakásban van, de van macskakefe, amivel át lehet fésülni. Csak macskakaját kapott világéletében, soha nem lopott a miénkből, nem is piszkált bele, asztalra meg akkor mászik, ha elfelejtek időben enni adni neki, tehát jogos, hogy felhívja magára a figyelmet.

Az egész különben csak azon múlna még a legelvetemültebbeknél is, hogy veszi-e a fáradságot, hogy megismerje az adott állatot és tisztelje benne a másik élőlényt. Ha büdös a macskapisi, akkor képzeld, mit szól a macska a mi szagunkra, meg egyéb dolgainkra. A másik pedig, hogy ki mennyire ismeri el a függőségi viszonyt, amit az ember létrehozott, és folyamatos jelleggel visszaél vele, csodálom, hogy az evolúció nem tette oda magát ezeknek az állatoknak az esetében, és formálta őket olyanná cserébe, hogy nyúvasszanak, ha embert látnak, mert annyi mindent követtünk már el ellenük. És még mennyi mindent fogunk, míg végre megváltozik valami.