S. O. S! Mi ez a műtét utáni őrület?

Köszi! Akkor ezek szerint legalább egy hetes utálkozásra számíthatok most.:) Tegnap estére már kicsit elfáradtak az egymásra fújkálásban, de ma reggel újult erővel kezdték.

Igen, én is éreztem a "kórház" szagot a cicán, meg szagolgattam a kis fejét, hogy érzem-e rajta a saját kis megszokott szagát, és emberi orral nem volt annyira érzékelhető úgy, mint máskor.

Többek közt ezért is szedtem le róla a gallért, hogy meg tudja magát rendesen tisztítani,és ne kelljen egy hétig ebben a szagfelhőben léteznie.

Amúgy arra is gondoltam, hogy 3 hónapja volt a másik cicának a műtétje, és lehet, hogy elég erősen benne maradt a kellemetlen emlék, mert amikor próbáltam csak simán a gallért felé tartani, arra is nagyon mérges lett.

De ahogy írtad, tényleg a szagok lehetnek a felelősek ezért a helyzetért. Ami új infó nekem, hogy a nőstény cicákat zavarja ez jobban, de ezt jó tudni!! Remélem, helyreáll nemsokára a béke!:)

Én is azt várom, hogy helyre álljon végre az a bizonyos kompozíció:), a cica nagyon szorgosan tisztogatja a borotvált rész körüli szőrt, meg a popóját, de még változatlan a helyzet. Akkor leszek majd én is végképp ledöbbenve szerintem, ha megmarad reflexből az utálkozás, mert már azt vettem észre, hogy a fújkálós cica, ha kell, ha nem, ránk is fúj sokszor, ha meg akarjuk simogatni.

Szóval számolom a napokat, mikor vihetjük varratszedésre a cicát, hogy még egy adag kórházszagot hazahozzon és még egy hétig menjen ez a műsor:)

Komolyra fordítva, majd megírom a fejleményeket, hátha másoknak is hasznos lehet a jövőre nézve (legalábbis azoknak, akik olvassák a kérdést)!

Helyzetjelentés:)

Valamennyi javulás állt be mostanra, a műtét utáni 5. napra, ami a cicák egymás közti viszonyát illeti. Tegnap óta hajlandóak egymással egy ágyon feküdni, egészen közel, ahogy korábban, és már nincs az az óriási rettegés, mint az elején, közelről történő szagolgatások is voltak már 2-3-szor, de azért még megmaradt az is, hogy amikor összetalálkoznak a lakásban, akkor ugyanúgy morognak egymásra. Tényleg elég hirtelen, egyik napról a másikra állt be a változás, szinte fel sem tűnt, mikor, de azért még bőven van mit javulnia a barátságnak:)

Ja,és a másik cica már hajlandó bejönni a lakásba magától, néha könnyebben, néha még kéreti magát, szóval hullámzó. De szerencsére már nem kell erővel bekényszeríteni.

Szerintem csak jövő hétfőn viszem varratszedésre a cicát, mert ugyan pénteken letelik az egy hét, de még ránézésre gyógyulnia kell a sebnek. Sajnos (vagyis nem sajnos, csak ebben az esetben) az idősebb cicám olyan anyás és törődő, hogy többször észrevettem, hogy nyalogatja a kicsi sebét, ami szerintem nem tesz túl jót neki, még a végén a varratokat is ki akarja majd cibálni, úgy kell mindig rászólnom. Szóval hétfőn megyünk majd orvoshoz, igazából ara leszek kíváncsi, hogy a visszajövetel után mi fog történni.