Hogyan kell úgy nevelni egy macskát, hogy játékos is legyen, de szeresse ha simogatom?

Szoktatás kérdése is, de sok múlik a vérmérsékleten.

Nekem pl. van két kandúrom, egy alomból, és tűz és víz a két fiú.

Az egyik bűbájos, hízelgős, ölben ülős, csomót köthetnek rá a gyerekeim, csak foglalkozzanak vele. A másik egy kis vadállat, igazi ragadozó. Mondjuk husit vagy szalámit csak messziről dobok neki, mert párszor már felugrott és belekapott a kezembe. De nincs is olyan madár vagy rágcsáló ami megúszná, ha összefutnak 200 méteres körzeten belül. Vele pl. nem lehet játszani, csak úgy, ha mozgatják neki kötélen a csalit, és rá tudja vetni magát. De ez se egyszerű, mert általában gyorsabb, és boldogan rohan el a megszerzett csalival.

Azt tudom tanácsolni, ha macskát szeretnél, olyan helyről vidd, ahol foglalkoznak is vele és ahol tudsz előbb érdeklődni. Mondd el, milyen természetű cicát akarsz.

Pl. én mindig megkérdem a leendő gazdid, hogy mire kell.

Vadóckákat nem ajánlok lakásba, és kezes szobababát nem adok udvari vadászmacskának. Nem is engedem őket elvinni kb. fél éves korukig. Addig a gyerekek "kiképzik", hogy tűrjék a simogatást meg a piszkálást, a kutya meg gondoskodik róla, hogy sportosak legyenek. :D

Természetesen nem vagyok tenyésztő, csak van egy öreg lány cicánk, akit "megörököltünk". Már van idén is előjegyzés a "törzskönyvezett" egerészekre. :)

Gondold meg kétszer... mert nem lehet garantálni egy cica természetét. Én azt is hallottam már, hogy ahol született így és így viselkedett ezt és azt megevett, de mikor új helyre került, akkor teljesen megváltozott még az ízlése is. Amit addig imádott arra már rá sem nézett. Valahol érthető, hiszen megváltozik minden körülötte a szülei, tesói "eltűnnek", más közeg veszi körül és közben ő is növekszik, változik, fejlődik. Nem én találtam ezt ki és nem akarok hitetlen lenni és reálisnak is találom. Nagyon kiszámíthatatlan egy cica, amíg meg nem ismered, amíg ki nem alakul a kettőtök közötti viszony, kapcsolat.

Magamból kiindulva azt hiszem, hogy azért sok mindenben lehet kompromisszumot kötni velük. Ha eleget foglalkozol vele, akkor mindenképpen szeretni fogja, ha kényezteted, simogatod. Finoman, nyugodtan kell hozzájuk közelíteni és mindig figyelembe kell venni a reakciójukat. Mikor látni rajtuk, hogy most nincs kedve ahhoz, amit éppen te szeretnél vagy csak rövidebb ideig igényli, hogy simizd, fésüld stb., akkor hagyni kell, erőlteti nem lehet, mert akkor soha nem te fogsz "nyerni". Az én cicám nem szeret ölben lenni, néha felkapom, de el is megy, néha kb. havonta kétszer magától odakucorodik, de ez nem jellemző és inkább csak úgy fekszik, hogy hozzáérjen az emberhez. Én ezt sem erőltetem, ha nem akar ölben lenni, akkor nem kell.

Kézzel nem érdemes velük játszani, mert akkor neki a kezed lesz a "préda" és persze, hogy karmol meg harapdál. Ha simized az egy más mozdulat, mint ha kézzel játszol. Van egy csomó kütyü, játék, amihez nem kell kéz azokhoz szoktasd hozzá játékként.

Ha addig eljutsz, hogy elfogadod, hogy a macskád lehet nem pont olyan természetű lesz, ami a te álmaid netovábbja, de úgy is eltudod fogadni, akkor érdemes gazdinak lenni, mert szerintem nagyon sokat tudnak adni. Persze benne van, hogy néha adódhatnak "rosszalkodások", "problémák", de az szintén az állattartás velejárója.

Akkor ő a tipikus szenya Garfield, aki magának való, bár még ő sem karmol vagy igen? Költői...

Amúgy én is rengeteg féle viselkedést láttam már cicáknál. Én ezért sem merek sok dolgot kijelenteni, mert nagyon sok mindentől függ, hogy a macsek milyen. Lehet ember függő is, lehet valakit az életben nem szeretnek meg, lehet valakinek mindenre hajlandóak.