Minden állat az ösztönei szerint cselekszik, nem?

Van. Olvass utána egy kicsit.

Pl:

Egy macskának meghalt a gazdája (idős, beteg néni volt már), rokonok magukhoz vették az állatot. Az a macska senki mástól nem fogadta el az ételt, depresszióba esett és halálra éheztette magát.

Gondolj bele, hogy mennyire szerethette akkor a gazdáját, ha mástól nem fogadta el az ételt és meghalt.

Az állatok tudnak szeretni, ki jobban, ki kevésbé, van amelyik jobban kimutatja, van amelyik nem, ez személyiség függő is. Vannak nagyon ragaszkodó állatok, és vannak kevésbé. (Ugyanúgy, ahogy emberben is van ilyen meg olyan)

Az állatok érzelmei (a teknőstől és a krokodiltól kezdve) gyakorlatilag ugyanolyanok, mint azt emberé.

Pontosabban az emberé ugyanolyan - mert az érzelmi agy szinte semmit sem változott azóta.

8 éves voltam amikor apum agydaganatos lett,egyszer rohamot kapott és kijöttek érte a mentők,a kutyánk csak azt érzékelte hogy elviszik azt akit szeret és nekiment a mentősöknek,amikor apum megsimogatta és mondta hogy csak segíteni akartak a kutyusunk megértette hogy nem kell félteniük és kiengedte őket,nem mondom hogy apum szavait értette,csak azt hogy nem lesz semmi baja ha elviszik

másik példa:elégé rossz napom volt és kiültem az udvarra bőgni egy kicsit,ugyanez a kutyusunk csak ült és nézte hogy mit csinálok,amikor meg meghallotta hogy sírok odabújt hozzám és addig nem mozdult ameddig nem nyugodtam meg,utána szépen elsétált

amikor meg elköltöztünk és még nem jegyeztem meg a suli és a házunk közötti útvonalat a cicám minden nap mellettem jött az úton és amikor vége lett az óráimnak ott várt az egyik fán,ez kb 1hónapig ment így,akkora sikerült teljesen megjegyeznem az útvonalat

nem tudom hogy ezeket te minek neveznéd de én szeretetnek

Michael Streeter: Hihetetlen Állattörténetek

Olvasd el, megéri!

Talán szerezz be egy kutyát, majd lesz bizonyíték...

Az ember érzelmei sem a semmiből jöttek, ugyanúgy, mint ahogyan egyéb tulajdonságai sem. Az, hogy neked emberi érzelmeid vannak, az annak köszönhető, hogy a fejlődés más fokozatain ennek már legalább egyszerűbb formái megvoltak. A bennünket körülvevő emlősállatok legtöbbje vadon is bonyolult szociális életet élt, ennek szabályozásában fontos szerepe van az érzelmeknek. Amelyik még ráadásul évezredek óta az emberhez igazodik, annak még még kifinomultabbak. Természetesen nem biztos, hogy ezek az érzelmek mindegyike ugyanolyan jellegű, mint az emberéi, hiszen eredendően az állatok egymás közötti kapcsolatait intézik, de kizárva sincs, hogy rokontermészetűek legyenek.

Az evolúciós "elméletet" nem muszáj megérteni, elképzelheted úgy is, hogy a Teremtő minden élőlényt a maga formájában, külön-külön hozott létre. Ez a lényegen nem változtat. A hasonló lények egyéb területeken is láthatólag ugyanazon szerkesztési elvek alapján működnek, miért kéne feltételezned, hogy a Mindenható éppen az érzelmek terén ne alkalmazná a bevált módszereket. Az érzelmek szabályozó szerepe ebben az esetben is az, mint fentebb.

Szép kifejezés az, hogy "csak a túlélés", de mit értesz alatta? Hogy csak színészkednek? Nem tűnik ez még valószínűtlenebbnek? Ez, kivált a nem régen háziasított fajok vagy a befogott vadállatok esetén, igencsak furcsa volna. Szerintem hihetőbb, hogy azért mutatnak érzelmi tüneteket, mert csakugyan képesek az érzelmekre. Inkább arra kellene érveket találni, hogy miért ne lennének.

A majmok például egymás kurkászásával fejezik ki szeretetüket, gondoskodásukat, törődésüket.

Ha egy majom elkezd téged kurkászni, az nem azért lesz mert ennit adtál neki, vagy ennit kér...hanem azért mert kedvel. A kurkászás nagy szó!

A kurkászás a majmoknál azt jelenti mint embernél egy ölelés, puszi, simogatás.

A barátomnak és nekem van egy cicánk. Tehát a cica kölyökkorától fogva ugyanazt a figyelmet, törődést kapja tőlünk, mindketten a gazdái vagyunk, mindketten etetjük.

Mégis...

Ha a barátom kimegy reggel a szobából (a cica gyakran a nappaliban alszik) a cica örül neki, dorombol, mégis pár perc múlva oda ül az ajtó elé és nyávog, be akar jönni a szobába, mert tudja, én még bent vagyok.

A párom csitítgatja, de nem mindig használ... :)

Szóval amikor már nem bírom tovább a nyávogást és lőttek a további alvásnak kinyitom az ajtót és visszadőlök az ágyra. A macsek örömmel veti be magát mellém és dorombol csak dorombol megállás nélkül, dagasztja az oldalam, a fejem, és a nyála is kicsurog a nagy izgalomtól. :) Mi másért csinálná ezt ha nem azért mert szeret?

Nem éhes...mert kapott már enni. Nem vár cserébe semmit, egyszerűen csak kifejezi a szeretetét.

A páromat is szereti, de engem valamiért jobban. (Több féle szeretet létezik, különféle mélységekkel.) Én vagyok neki az "igazi gazdája", a legjobb barátja. A lakásban mindig utánam jön, míg fürdök a kád szélén ül és néz. Szóval kettőnk között van valami mélyebb, komolyabb..., amiben a barátomnak nincs része. :) Ez a valami a szeretet, a túlzott ragaszkodás.

(Pedig ismétlem, együtt hoztuk el a cicát, együtt neveltük, egyformán szerettük, mégis én vagyok az, akit "kiválasztott", akihez mindig bújik, akit mindig követ és figyel.)

Kérdező, ha tartottál már állatot, akkor tudod erre a választ.

Az ember is ösztön lény, még is tud gondolkodni.

Alapvetően már a kérdés feltevése is fura.

"...már a kérdés feltevése is fura."

Vagy legalábbis egy kissé oldschool... Csipkerózsika kérdezgetett efféléket a királyfitól, amikor az száz év múlva felébresztette.