Van még valakinek ennyire ragaszkodó macskája? Olyan mint egy kisgyerek

Annyira aranyos jelenségek, amiket írtatok!:) Ezekért érdemes cicás gazdinak lenni (többek közt). Az ilyesmik olyan bensőséges, meghitt dolgok. Az arc simogatás nálunk is megvan, és én komolyan azt gondolom, hogy az én cicám is azért csinálja ezt, hogy még extrábban kifejezze a szeretetét a rengeteg más megnyilvánulása mellett. Mert közben nem nyújtja ki a karmait, és nem is egyszerű nyújtózkodás ez, mert gondoltam arra is.

Ez különleges kapcsolat lehet közted és a cicád között, mert tapasztalatom szerint nem minden macsek ilyen "anyás", csak az olyan, akivel tényleg közös nevezőn vagytok és kötődik ezerrel hozzád, holott nem lenne érdeke, hogy mindenhova kövessen, mégis megteszi.

Az én szemem fénye ugyanilyen, az első saját cicám, most lesz 2 éves, de tényleg olyan, mint egy baba:), és nagyon szoros szövetség van köztünk,ami teljesen meglepő volt nekem, mert macskától nem vártam ilyet. A kezdeti bizalmatlanságot követően-amikor a testvérkéje már boldogan bújt hozzánk és játszott velünk, ő még sokáig durcisan tartotta a távolságot, én meg sóhajtoztam, hogy mi lesz ezzel a macskával, jaj,nem szeret minket-megjött az áttörés. Mintha tesztelt volna engem, nem erőszakoskodtam vele, nem akartam megfogni ,simogatni, csak ültem mellette, beszéltem hozzá, ő meg elkezdett követni, és ez azóta is tart. :) Amikor pici volt, és leültem pát percre meginni a kávémat reggelente, nagy szuszogások és erőlködések közepette felmászott az ölembe, nekem meg nem volt szívem letenni őt, hiába ittam meg akkorra a kávét mire felért, mert szegényke annyira megdolgozott azért, hogy felmásszon, hogy inkább ott üldögéltem még vele.

Mai napig jön velem mindenhová, őt nem lehet kizárni fürdéskor, mert sírdogál, az ajtó előtt egy centire ül, és ugyanúgy beül a monitor elé is, hogy én sem látok tőle semmit, és inkább nyújtogatom a nyakam, hogy lássam, mit gépelek, ami bosszantó sokszor, de nincs szívem elzavarni, soha nem tudnám bántatni, ráütni vagy ilyesmi, és érdekes módon nincs is rá szükség, mert egy szó, hangsúly elég neki, hogy megértse, mit akarok. Pedig nem vagyok egy nagy macskaidomár, erre már rájöttem.:)

Viszont a később érkezett két kisebb cicám már teljesen más eset, velük nem sikerült ilyen kapcsolatot kialakítani, ők egyszerűen mások mint Nyafi, ezt el kellett fogadnom. Ők inkább kis ösztönlények, és nagyon rosszak.:)Nálunk nincs "beosztás", képesek egyszerre hárman az ölembe ülni, egymás hegyén-hátán, szétnyomorgatják egymást és a hasam, és zsibbad a lábam tőlük:),és elsőként mindig a nagyobb cica unja meg, ráharap a nyakukra mérgesen, de finoman,aztán távozik, és szemrehányóan néz rám, hogy ezt a tolakodást miért engedtem meg, de mivel amúgy is ő a fő kedvenc, próbálom tartani az egyensúlyt szeretgetésben és hagyom puffogni.

Én úgy fogom fel, mintha egyfajta értelemben tényleg az anyjuk lennék, és sztm a te cicád is így tekint rád! Sok-sok szeretetteli évet kívánok nektek!