Szeret még a macskám?

8 hónapos ivartalanított kandúrról van szó. 4 hónaposan került hozzánk. Lakásban élünk, szóval kimenni abszolút nem tud.

Mindenhova követ minket, mindig abban a helységben kell lennie, ahol mi vagyunk, akkor is, ha csak 1 percre megyünk be.

Napközben nem nagyon lehet hozzérni és simogatni, mert vagy elszalad nyekegős hangot kiadva, vagy harapdálni kezd.

Érdekes, mert nagyon finoman harap, a karmait nem is használja, mikor "lefogja" a kezemet.

Mikor elszalad, akkor nem azt érzem rajta, hogy félne, hanem mintha bújócskázni akarna vagy kergetőzve.

Minden este lefekvéskor odajön hozzám és belebújik a nyakamban. Dorombol, gyurmázik.

Ezeket a dolgokat csak velem csinálja, párommal nem.

Ma éjszaka egyáltalán nem tudtam aludni tőle, mert folyton vadászott az ágyon valami láthatatlan ellenséget, hangoskodott zörgött és már nagyon mérges voltam. Szóval így is bántam vele. Nem vertem meg, csak nagyobbat ütöttem a fenekére. Ennek ellenére folyton bejött a szobába, fel az ágyra hozzám. Ha csukva volt az ajtó addig kaparta, amig ki nem nyitottam.

Reggel viszont csak gubbasztott, rám sem akart nézni, elmenekült előlem (ezt már láttam, hogy a félelem miatt tette).

Hozzáteszem sokat van egyedül, mert mindketten dolgozunk.

Lehet, hogy most utál vagy nem tudom, de visszanyerhetem még a szeretét? Annyira lelkiismeret furdolásom van e miatt.

Este szoktam vele játszani, addig, amíg úgy nem liheg, mint egy kutya.