Ha lenne egy másik macskám, szeretném ugyanannyira a mostanit? És ezért az okért (bőv:lent) tényleg be kéne fogadni mégegy cicust a családba?
Tudom, van az a mondás, hogy "A szeretet sose fogy el", valamint ehhez hasonló is annyi van, mint égen a csillag. És bár az igaz, hogy a szeretet nem fogy el, az idő és a kedv igen.
Van egy 7 éves kiscicám (nekem kiscica, és mindig az is marad:)), és nem az a "jaj, de kis tündi-bündi, milyen kis bújós/nahááát dorombol/úristen, megnyalt" egyszúval ilyen kis méregzsák. Nem lehet babusgatni, mert megharap. Simogatni se hagyja magát olyan sokáig. Ettől függetlenül ő a szemem fénye, mindent megengedek neki, nevelem, szidom, ha kell, hozok neki ajándékot (kaja, vagy valami illatos biszb@sz). Nagyon bensőséges a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy fizikailag nem sok közünk van egymáshoz.
De hiányzik az, hogy egy cica jöjjön oda hozzám, és beugorjon az ölembe, és simogassam, hogy odafeküdjön esténként hozzám, stb.
Ha hoznánk a házhoz mégegy cicát, akkor tudnám ugyanúgy szeretni a mostanit? Jóval kevesebb időt és figyelmet tudok rááldozni a kiscicámra; enélkül pedig az a tény, hogy nagyon szeretem, semmit sem ér. Azzal nem tud semmi sem kezdeni, hogy szeretem, csak azzal ha törődök vele. Persze, törődnék vele nagyon sokat, de mégis kevesebbet mint a cica érkezése előtt.
Nem érezné úgy, hogy ezzel neki már nincs helye? Úgy, hogy HELYETTE van az a macska? Oké, én szünidőben itthonvbagyok, de az mindjárt véget ér, és utána sokat lesz egyedül (amíg én suliba, szüleim dolgozni lesznek). És már 7 éve így megy ez, mostmár nem akarom, hogy unatkozzon (most van meg a lehetőség egy másik cica befogadására)! Rengeteget alszik, egy másik cicával biztos elbohóckodna szívesen.
De a fő ok az, hogy meg akarjuk taníttatni vele, hogy hogy kell élni a bóklászó macskaéletet. Csak ezt inkább egy macskától tanulhatná el. Ezért kéne nagyon a másik cica, hogy megmutassa neki, hogy elmehet, de csak akkor, ha visszajön. Meg ilyenek. Hogy elfusson a kutyák elől, stb. A házimacskáknak ez a vérükben van. Az enyém meg egy selyemcica, és nem megy neki (tapasztalat). :D
Ááá, bocsi, hogy regény lett, de ismertetni akartam a hátteret!
Szóval szerintetek megromolna a kapcsolatom a kiscicámmal egy másik jövevény miatt? És az a másik cica megtaníthatná őt a kertimacskás életre?
14/L
válasza:Ha úgyis utálja ha babusgatják akkor inkább örülni fog neki, hogy nem őt piszkálják ( szerintem ).
Mivel eleve is ilyen "agresszív" ezért nagyon nehezen , vagy egyáltalán nem barátkozna meg az új macskával.
A kerti életre pedig nem tudja megtanítani, ha nem érdekli egyáltalán akkor egy másik macskára se fog hallgatni.
Meg azért egy 7 éves cica nem fiatal, ezért tapasztalt és ő tudja hogy magának mi a jó.
Nekem is eszembe jutott, hogy nem jönnének ki.
Nem igazán tud tapasztalatot szerezni, a 7 év alatt 3 különböző panelban lakott..
válasza: válasza: válasza:A tapasztalatot pedig nem úgy értettem hogy egér fogás meg ilyesmi hanem a benti életre, ő már ezt szokta meg ....:D, van amelyik macska örök életébe folyamatosan ki akar menni.
7 év után az udvaron lehet olyan lenne neki, mintha ha egy átlagos ember a nyugodt kis életéből hirtelen egy háború kellős közepére kerülne. Na jó ez kicsit túlzás volt, de majdnem ilyen lehet neki xD
Azért elég rendesen mászkál kifelé is. :D De félek, hogy történik vele valami. Hogy a ktuya elől nem fut el, leblokkol, vagy egy kocsi elől nem menekül el, vagy bármi... Vagy hogy megtámadja egy másik macska és nem tudja magát megvédeni, mert a szomszéd macskájának is kikaparták a szemét, pedig az egy nagy és erős cica.
De nem olyan fajta, hogy "ha a közelembe jössz, megeszlek", a szomszéd macskákat is csak bámulja, és közelít. Sose fújt még ránk, megkarmolni és harapni is csak akkor szokott amikor játszunk vele. Vagy amikor nagyon nyúzzuk. De nem sokszor szokott előfordulni. Eléggé olyan barátkozós fajta, így se lehet, hogy kijönnének?
válasza:A nagyobb cicám nekem is hasonló mint a tiéd. Na azért oda jön bújni ha olyanja van, de alapvetően nem szereti annyira a babusgatást. Úgy néz ki mint aki megsértődik ha cirógatják. Mintha rangján alulinak tartaná. Eléggé méltóságteljes cica. :)
Ő is kapott egy kiscicát maga mellé. Az első pár nap szörnyű volt, folyton le akarta vadászni a kicsit. De néhány nap után végül jóban lettek.
Én azt csináltam, hogy a szokottnál is többet foglalkoztam vele amikor jött a kicsi, nehogy azt érezze hogy le lett cserélve, így egész jól alakultak a dolgok.
Telt múlt az idő, a kapcsolatuk úgy egy éven keresztül hullámzott. Hol szerették egymást, hol balhéztak de nem veszélyesen. Végül beállt a rend. Jóban vannak, játszanak sokat, jól szórakoznak együtt. De nincs az a nagy szerelem. Nem alszanak együtt meg ilyenek. Viszont mivel egyedül lakom velük, ezért így legalább nincsenek egyededül amíg dolgozom. :)
Leosztották szépen a szerepeket. A nagy cica a főnök. Ha pl a kiscica épp az ölembe fekszik, és látja hogy megindul felénk a nagy, rögtön elkotródik és átadja a helyét. Lehet hogy ez rosszul hangzik, de teljesen rendben van így, náluk ez normális viselkedés. Hierarchia.
Hogy tudod e majd ugyan annyira szeretni mint a mostanit? Na ez jó kérdés.
Igazából a szeretet talán ugyan az, de a nagy valahogy közelebb áll hozzám. Ő a "főcica" a családban. Sokkal bensőségesebb a kapcsolatunk.
Amúgy 3 és 4 évesek. A nagyobbik 1 éves volt amikor jött a pici.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!